Ezt a zenét ajánlom ehhez a cikkhez:
Este felhívott Dínó a segítségemet kérve egy fontos ügyben.
„Megtennél nekem egy szívességet, drágám?”
„Fogadjunk, megint valami szarba keveredtél.”
„Nem, nem. Teljesen másról van szó, mint amire gondolsz.”
„Egy újabb munka?”
„Nem.”
„Akkor bökd már ki végre.”
„Az egyik lányom nagymamájához, kéne menni, úgy mint az unokája.
„Mi van?” – vágtam közbe.
„Nem rég halt meg a csajszi, de nem tudja. Elég beteg szegény és nem akarom ilyennel még jobban felbaszni az agyát. Félek, hogy belehalna. Mindig én vittem látogatóba, a nagyi nem tudja, hogy utcalány volt az unokája.”
„Most ez komoly? Azt sem tudom kiről beszélsz. Meg valószínű, hogy az öreglánynak fel fog tűnni, hogy nem én voltam az, aki eddig odajárt. Mi a faszomat mondjak majd neki? Útközben rákaptam az arcplasztikára?” – kérdeztem felháborodottan.
„Dehogy is.” – mondta hangosan felröhögve a telefon túloldalán – Nem fog felismerni a nagyi, elég zizi. Nem emlékszik, hogy nézett ki.”
„De most… nem értem, miért pont nekem kell ezt csinálnom?!”
„Hirtelen nem tudtam mást megkérni, meg a te hangod nagyjából hasonlít Suziéra.”
„Ki a faszom az a Suzie?”
„A csaj, aki meghalt.”
„Ja. Hm… hát elég nagy seggfej vagy, hogy ilyenekbe belerángatsz, de egye fene. Remélem tisztába vagy vele, hogy kibaszottúl be fogom rajtad hajtani.”
„Természetesen. Megígérem, meghálálom.” – mondta nevetve.
„Remélem is. Hányra kell menni és hova?”
„Délután fél három körül megyek érted. Majd elviszlek.”
„Oké. Tuti nem lesz ebből semmi bajom?”
„Nem.”
„Jól van. Akkor holnap.”
„Csókollak”
„Csákó.”
Hullafáradtnak érezte magam. Sok mindennel tele volt a fejem, és minden olyan zavaros volt. A meló, az életem és most még ez a szar nagyis dolog bónuszként csapott fejbe. Dínóval sem beszéltünk a vad éjszaka után, semmi konkrétat. Nem tudom, mi van és mi lesz kettőnkkel. Nem akarok a futtatóm ribanca lenni, nem is szeretem, csak mint barátot. Vagy mégis? A fasz tudja. Kurva nehéz gondolkodni ilyen komoly dolgokról. Nem vagyok hozzászokva. A Bourbon üveg után nyúlva elfeküdtem a kanapén, rápippantottam egy cigarettára és tovább méláztam. Nem jutottam előrébb. Pár pohár után még fáradtabbnak éreztem magam. Hajnal háromnegyed hat körül lehetett. Feltápászkodtam a fekete bőrcsodáról és szó szerint fejest ugrottam a puha dunna közé.
Hangosan dörömböltek az ajtón. Gondolom Dínó volt az. Homályos tekintettel, egy szál alsóneműben és szakadt pólóban kinyitottam neki az ajtót.
„Jól van, jól van. Fent vagyok már.” – kiabáltam durcisan.
„Azt a kurva!" – nyelt egy nagyot - "De rohadt szexi vagy.” – majd nagyra nyitott szemekkel végigmért.
Egyik szememet lecsukva hunyorítottam, mint akinek belesüt a szemébe a nap és ránéztem.
„Kuss legyen és főzz inkább egy kávét amíg felöltözöm.”
Mielőtt a folyosó közepén elváltunk volna, megfogta a kezeim és adott egy puszit az arcomra.
„Olyan gyönyörű vagy és olyan szívesen letepernélek most.” – súgta a fülembe.
Én csak röhögve álltam előtte és szorítottam a mancsait. Belenéztem a szemeibe, és láttam, hogy tényleg komolyan gondolja azt, amit mond. Minimális könny csordult ki a szemeimből.
„A picsába!” – kiáltottam fel.
„Te sírsz? Mi a baj?” – kérdezte aggódva egy arcsimítással megfűszerezve az egész kompozíciót.
„Semmi, semmi.” – ragadtam meg a kezét. – „Na? Hol az a rohadt kávé?” – érdeklődtem zavartan mosolyogva.
„Azonnal hozom.” – felelte és megcsókolta a kézfejem.
Elengedett és elindult a konyhába. Én útban a szobában nem értettem, mi volt ez az egész. Mióta lettem ilyen kibaszott érzelgős, hogy még sírásra is vetemedek? Kibasztam a szekrényajtót és felöltöztem. Átmentem a konyhába, hogy magamba öntsem a mai nap indító folyadékát. Dínó ült az asztalnál, s rám várt. Nekitámaszkodtam a konyhapultnak és ittam az általa elkészített kávét, ami kivételesen kurva jóra sikerült.
„Ez így nem lesz jó.” – jelentette ki egyszerűen.
„Mi?”
„A ruha.”
Magamra néztem és nem értettem mire mondja. Egy kopott farmer és egy egyszerű póló volt rajtam.
„Mert, mi bajod van vele? Tán húzzak combfixet és lakkcsizmát?”
Felnevetett.
„Dehogy is. Suzie 18 éves diáklány volt. Úgy kell csinálnunk, mintha most hoztalak volna el a suliból. Ide iskolai egyenruha kell.”
„Sok féle ruhám van, de iskolai nincs köztük.” – mondtam kortyolva a fekete löttyöt.
„Nem baj, megoldjuk.”
Elővette a telefonját és nyomkodott rajta párat. Pár perc elteltével megszólalt a kapucsengő. Odament és beleszólt.
„Igen?”
„Itt vagyok.” – szólalt meg egy számomra ismeretlen férfihang.
„Rendben, engedlek. Harmadik emelet, tizennyolcas ajtó.” – majd letette.
Kinyitotta az ajtót és átvette az árut, aztán elköszönt. Maga előtt tartva a befóliázott cuccot tartott felém. Megállt és kiadta a parancsot.
„Ezt vedd fel.”
Letettem a csészét, megfogtam a vállfát és elvettem tőle. Elindultam újra a szoba felé, de nem bírtam ki, hogy ne dörgölőzzek oda hozzá. Fejét oldalra billentve élvezte a pillanatot.
„Mindjárt jövök akkor, csak felveszem ezt az…izét.”
„Jó.” – mondta lelkesen.
Kibontva a zacskóhalmazt, megláttam egy pár magas szárú fehér zoknit, egy fehér inget, piros nyakkendőt és piros színű, skótkockás rakott szoknyát. Magamra öltöttem az egyenruhát, összekötöttem lófarokba a hajam, és visszamentem a konyhába. Megálltam az ajtóban és pózba vágtam magam.
„Így megfelel?” – kérdeztem.
„Nem tudom, miért kínzol.” – adta válaszként, szájából kicsordult nyállal.
„Te adtad rám ezt a szart.”
„Tudom.” – majd sóhajtott egy orbitálisat.
Ránézett a Rolexére és felpattant.
„Induljunk, mert elkésünk.”
„Elkésünk? A nagymuternek nem rémlik a kiscsaj arca, de az órát vágja? Hagyjál már!”
Megfogta a kezem és kihúzott a kocsiig. Ott bevágott és már mentünk is.
Leparkolt egy régebbi stílusú, szép előkerttel rendelkező házikó előtt. Odaléptünk a bejárathoz, majd Dínó benyitott. Dohos szag csapta meg az orromat. A kemény hajópadlón visszhangozva kopogott újonnan kapott fekete cipellőm. Beljebb léptünk, ahol egy kandalló járta fényes táncát, amire az alatta pattogó faforgácsok adták a ritmust. A ház telis, tele volt szép virágokkal, s hatalmas ablakain beszivárgott a fény, amit a termetesre nőtt növények előszeretettel szívtak magukba. Egy kissé megviselt szófa terpeszkedett a helység jobb oldalán, ahol magzatpózban kuporgott anyóka ült, tetőtől talpig betakarva. Dínó közelebb ment hozzá, s kedvesen odaköszönt.
„Szia Abbie, hoztam Suzie-t, az unokádat.” – majd megsimogatta a vállát.
A kistermetű nénike lassan Dínó felé fordította sápadt arcát mélyen ülő szemeivel együtt, és érthetetlen képet vágott. Szemei körül erős karikák, arcán pedig sárgásbarnás foltok voltak felfedezhetőek egy-két helyen. Bőre erősen ráncos volt, látszott rajta, hogy eljárt felette az idő. Hangosakat köhögött folyton folyvást, bizonyítva, hogy valóban betegeskedik. Én csak álltam a boltív alatt, összekulcsolt kezekkel, s tétlenkedésemben a cipőm orrát vertem a burkolatba.
„Hol van? Mutasd meg, hol van az én kis unokám?” – nyöszörögte hangszálaival halkan.
„Ott ni, ott áll látod?” – felelte neki, ujját rám irányítva.
Abbie, mint egy lassított filmbeli jelenetben rám pillantott, azután elmosolyodottan karjait nyújtotta irányomba.
Örömteli arca kissé hasonlított egy Sharpey kutyus pofijára, akinek épp csak a nyelve nem lógott kint. Odalépve hozzá, megfogtam két csontos kézfejét, s mellé huppantam a szófára. Dínó, a dohányzó asztalon ülve nézett minket. A néni arca felragyogott. Szegény nem is tudta, hogy valójában nem az unokája kezét fogja, hanem egy mocskos ribancét, aki perverz férfiak társaságában tölti napjait, agyonra keféltetve magát, bőséges fizetségért. Kicsit rosszul éreztem magam emiatt. Sokat nem beszélt, inkább csak kezemet szorongatva nézelődött. Hamis sztorikkal ámítottam az iskoláról, meg a fiúkról, amit ő élvezettel hallgatott. Dínó közben limonádét hozott nekünk, citromkarikákkal, amit mi nagy odaadással fogyasztottunk. Ennek is meg volt a hatása.
„Merre van a mosdó?” – támadtam rá Dínóra halkan, nehogy Abbie meghallja.
„Fent az emeleten, jobbra a második ajtó.” – súgta vissza.
Elengedtem Abbie kezét és felálltam.
„Máris mész, drágaságom?” – kérdezte riadtan.
„Dehogy, nagyi! Csak kiszaladok a mellékhelyiségbe, azonnal jövök vissza és még nagyon sokat beszélgetünk.”
„Rendben csillagom, menj csak.” – mondta nyugodt arcát az ablak felé fordítva.
Felmentem az emeletre, egyenesen a mosdóba. Igen igényes és tiszta volt.
„Ah, de jó.” – csurgattam élvezettel.
Immáron megkönnyebbülve a mosdókagyló felé mentem. Megnyitottam a csapot, s kézmosás közben a tükörben bámultam magam.
„Nem is olyan rossz ez a cucc. Olyan tisztának értem magam.” – jegyeztem meg, mikor valaki benyitott.
„Oh, elnézést. Nem tudtam, hogy van bent valaki.”
Egy szőke hajú, barna szemű leányzó volt az elmélkedésem megzavarója, aki fehér rövid köpenyt viselt, magas talpú, nyitott cipővel.
„Semmi gond, már végeztem. Gyere be nyugodtan.” – nyugtattam meg mosollyal az arcomon.
Félve belépett ő is a fürdőbe, és pakolászni kezdett. Az alacsonyan lévő polcokba tette be a frissen mosott törölközőket, amik össze voltak tekergetve, mint a csiga háza. Ahogyan lehajolt, rövid köpenye felcsúszott, ami alól kikandikált a csipkés tetejű nejlonharisnya. Próbáltam a tekintetemet a tükrön tartani, de olyan ellenállhatatlannak találtam a hosszú, vékony combjait és gyönyörűen fénylő bőrét, hogy nem bírtam magam kordában tartani. Ahogyan a mosdónak támaszkodva lestem, a fejemben egy csodálatos gitárszóló is lejátszódott, aláfestő zeneként. Olykor-olykor lassítva láttam magam előtt, pont mint a filmekben. Csökkentettem kettőnk között a távolságot, majd tenyereimet kifeszítve, finoman megsimogattam a popóját. Nem egyenesedett ki, jelezve, hogy nem ellenkezik. Végighúztam ujjaimat a gerincoszlopán, miközben a szám szélét sebesre harapdáltam. Teljesen belemerültem magába a gondolatba, hogy milyen jó lenne, ha ő is ugyan azt az izgalmat érezné, mint én. Abbie ugyan lent várt, és tudtam, hogy szeretne még velem beszélni, de nem nagyon érdekelt ezek után a pillanatok után, akármennyire is sajnáltam. Megragadva kétoldalt, szorosan magamhoz húztam, s éreztem, ahogyan a puha, kerek fenekét hozzám nyomja. Felegyenesedett, s felém fordult. Belenézett a szemembe, s megkérdezte kacér mosollyal.
„Te vagy Jane?”
„Igen.” – feleltem meglepődve.
„Én Linda vagyok. Abbie ápolónője” – mutatkozott be, végig az ajkaimat szugerálva.
Meleg tenyereivel bekebelezte két könyökömet, s maga felé húzta. Én ráfogtam finoman a melleire, majd gyengéden simogatni kezdtem. Ízes ajkaival megpuszilt először a számon, majd a nyakamon. Rövid skót szoknyám alá benyúlva, a bugyim két szélét összehúzva, beerőszakolta az éleket a fenekembe, amit szorosan huzigált. Úgy nekitámasztott a polcnak, hogy a korábban felpakolt törölközők sorba potyogtak a hideg kőpadlóra. Viszonozni akartam a kedvességét, s a köpenye alá csúsztatni a kezeim, de nem engedte.
„Van egy sokkal jobb ötletem.” – mondta kiéhezve, majd kacsintott egyet.
Szorosan hozzám bújva kikötötte a nyakkendőm, majd leemelve a nyakamról, a szememre csomózta. Mosolyogva helyeseltem a dolgot, s vártam a további izgalmakat. Végigsimította a testemet kezével, majd körkörösen forgatta a két mellem körül. Lassan elkezdte kigombolni az ingemet, de csak az első háromig jutott el, mert úgy falta be emlőimet, mint egy éhes farkaskölyök. Hangosan cuppogott, miközben szorosan nekem volt dőlve. Kezeimmel a fenekét cirógattam, s dugtam be később hátsó nyílásába. Kipatentozta ő is a köpenyét, épp annyira, hogy kiférjen rajta a melle, azután hozzám dörgölőzve izgatta a bimbóimat a sajátjaival. Szép nagy tüdőkkel rendelkezett. Ajkaim buzgó harapdálása után, szemérmetlenül végignyalt a két lábam közéig. Belső combjaimat eltávolítva egymástól, letolta a bugyimat, s elém térdelt. Gyönyörűre plasztikázott nyelvtartójával izzadtra nyaldosta vaginámat, miközben az ujját dugdosta belém alulról. Később újra felállt, s hallottam, ahogyan egyenként szétfeszíti a ruháján lévő kapcsokat. Egyik lábamat megemelte, kezeimet szorosan összekulcsolta fejem felett, s hasát odanyomva belém dugott valamit, ami olyan volt, mint egy igazi pénisz, de mégis másmilyen volt, mint máskor. Azt gondoltam, biztos valami felcsatolható új cuccot tekert maga köré, s ezzel a tudattal, élveztem tovább az aktust. Testünk eggyé olvadt össze, mint egy párzó delfinpáré. Nagyon élveztem az egész helyzetet. Gyönyörű lány, egy igazi bombázó, s annak ellenére, hogy nem vagyok leszbikus, nagyon beleéltem magamat a dologba. Rövid szurkálódás és döfködés után éreztem, ahogyan belém spriccel valami. Linda mind ez idő alatt nagyokat nyögött, mint akit erőszakosan kinyaltak. Lekaptam villámgyorsan a szemeimről a kendőt, mert látni akartam az arcára ült élvezetet. Fejét hátrabillentve, csípőmet markolászta. Lenéztem, s láttam, hogy a vaginája teljesen hozzáér az enyémhez. Lábammal szorosan fogtam, nehogy hanyatt dőljön. Eltolta tőlem a csípőjét, s észrevettem, hogy amit belém dugott, azt nem lehet lecsatolni. Fürkésző szemekkel néztem, s nem hittem el, hogy ez a bombanő itt áll előttem egy szál faszba. Nem bírtam levenni róla kérkedő tekintetemet. Csak állt előttem mosolyogva, majd beletúrt finoman a hajamba, és a fülembe súgta.
„Magyon jó volt. Remélem, te is élvezted.”
Mielőtt válaszolhattam volna neki, felvette a köpenyét és elment. Én ott maradtam kócos hajjal, szétrakott lábakkal, alattam törölköző gurigahalmazzal a polc előtt. A tükör előtt megigazítottam a ruhámat és a hajamat, majd észrevettem, hogy tátva van a szám. Hirtelen összecsuktam, és úgy láttam a saját tükörképemet, mintha nem is én lennék. Lementem a földszintre, ahol a lépcsőkorlát végét Dínó szorongatta.
„Mi a francot csináltál ennyi ideig?” – kérdezte mérgesen.
„A mosdóban voltam, nyugi már. Mi bajod van már megint?”
Fejét lehajtotta, s a cipője orrát bámulva rázta a fejét. Nagy levegőt vett, és újra rám nézett.
„Abbie elment.” – közölt velem, mint egy kisfiú, aki azonnal sírvafakad.
„Hova?”
„Reméljük a mennyországba.”
Szégyen ült az arcomra. Egy féregnek tartottam magam, amiért nem voltam Abbie mellett, mint az unokája. Ahelyett, hogy örömet szereztem volna egy kedves, öreg anyókának, én ugyan abban a házban, egy kiéhezett hermafroditával keféltettem meg magam.
Csak tátott szájjal álltam Dínó előtt, s annyit tudtam kinyögni, megriadt arccal, hogy
„Baszdmeg!”
by csildicsildi
