Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Egy utcalány naplója

Itt mindent megtalálsz. Szex, drog, alkohol, kapcsolatok, erőszak. A cikkek erős vulgáris és trágár szavakat tartalmaznak. 18 éven aluliak számára..bla bla bla! Ezt bírjátok? Naná, hogy bírjátok.

Naptár

augusztus 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Friss topikok

  • csildicsildi: @Oidipus Prime: Értettem főnök. :) (2010.03.22. 16:20) 9. Jane – Dr. Jefferson
  • csildicsildi: @Oidipus Prime: az az. :D (2010.02.28. 21:03) 0. Főszereplők
  • Oidipus Prime: Ja alkoholgőz mi... én tegnap kurvák és kamionosok buliban voltam... olyan szinten szétkészültem, ... (2010.02.28. 11:55) 5. Jane - Dínó
  • csildicsildi: @Oidipus Prime: Kerti törpés? Te perverzebb vagy mint én. :DDDDD Munka volt elég, csak sajnos nem ... (2010.02.27. 16:30) 4. Jane - A Maffia dominája
  • csildicsildi: Nem sajnos, estére elfogyott az energiám és nem tudtam írni, pedig lett volna mit. :) De ígérem, h... (2010.02.25. 08:29) 3. Jane – Hatvan ezres elit party

8. Jane - Fiúkollégium

csildicsildi 2010.03.04. 22:48

Ezt a zenét ajánlom a cikk olvasásához:

 


 

Mind két patámat feldobtam a dohányzóasztalra, majd hátradőltem a kanapémon. Nagy kortyban löttyent ki a Bourbon az üvegből a vizespoharamba, mikor megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, ami Dínó nevét írta ki.

„Ki más lenne?” – röhögtem fel hangosan egyedül a szobában, majd a zöld gombra nyomtam.

„Helló T-rex, mi a helyzet?”

„T-rex? Ez az új becenevem?” – kérdezte sátáni kacajjal a túloldalon.

„Akár ez is lehetne.” – válaszoltam kedvesen.

„Remélem, hogy a harmadik lábamra gondolsz. Akkor bóknak veszem.” – viccelődött.

„Veheted bóknak, szivi.” – mondtam huncut hangon.

„Ezt már szeretem.”

„Miért hívtál? Meló van?”

„Ja, úgy is mondhatjuk.”

„Na, munka vagy van, vagy nincs. Másképp ezt nem lehet mondani.”

„Akkor meló van, drágám.”

„De jó, már úgy is ki vagyok éhezve, mint a szemét. Mi az, mondjad!”

„Hát…felhívott pár srác, egy elit fiúiskolából. Kollégisták.”

„Hm, eddig jól hangzik. Tovább!”

„Nagyon nincs tovább. Mivel fiúiskola, ahol csak fiúk vannak, lány egy szál se, így a kis tökösök ki vannak éhezve egy kis punciszagra. Felhívtak, hogy tudok-e segíteni rajtuk. Én természetesen igent mondtam, s rögtön hívtam is a legjobb csajomat.”

„Nagyon helyes. Örülök, hogy engem hívtál.”

„Te vagy a kedvencem, ki mást hívhattam volna? Te vagy a legalkalmasabb erre a titkos küldetésre, Bond, Jane Bond.” – mondta röhögve.

„Titkos küldetés? Miért annyira titkos ez?”

„Nos, mivel nő nem mehet a kollégiumba, így be kell, hogy szöktesselek az ablakon.”

„Most ez komoly? Bujkálni kell, hogy dughassanak egy jót?”

„Igen, mert ez ilyen vallásos iskola, vagy mi a picsa.”

„Nekem nyolc. Elviszel majd?”

„Szeretnéd?” – kérdezett vissza aranyos hangon.

„Persze, hogy szeretném.” – feleltem, miközben kortyoltam egyet a pohárba, miután hangos élvezethez hasonló hangot adtam ki.

„Csak nem iszol?”

„De! Iszok.”

„Ez nem jó reklám, hogy Bourbon szagú pofival állítasz oda. Meg amúgy is, mostanában túl sokat iszol, nem gondolod? Kezdek aggódni miattad.”

„Anyád! Nem is iszok sokat, meg amúgy sincs semmi közöd hozzá. Utálom, ha irányítani akarsz. Mondd inkább mikorra jössz értem, és fejezzük be ezt az értelmetlen hablatyolást.”

„Na jó! Nemsoká ott vagyok érted.”

Mielőtt válaszolhattam volna, lebaszta rám a telefont. Értelmetlen pofával magam elé emeltem a készüléket, és bámultam.

„Most komolyan ennyire bepukkadt? Barom!”

Ledobtam magam mellé az immár üres poharat és felöltöztem. Odaléptem a gardróbhoz és válogatni kezdtem.

„Ez jó lesz!” – jelentettem ki, miközben kiemeltem egy piros csipkés fehérnemű együttest és egy igen mini szintén piros rucit.

 „Vegyek combfixet is? Az már túlzás lenne, helyben elélveznének.” – mondtam magamnak szemeimet forgatva.

Felöltöztem és vártam Dínót. Másfél óra múlva meg is érkezett, de nem jött fel, csak dudált egyet a ház előtt. Kihajoltam az ablakon, és lekiabáltam neki.

„Ennyire kibaszott nehéz felmászni, seggfej?”

Egy szót sem szólt, pedig ott álltam még egy darabig, várva a reagálására. Megunva az egészet, becsuktam az ablakot és lementem hozzá. Beültem az autóba, ahogy teljes kuss volt, egészen addig, míg oda nem értünk.

Sok fával és bokorral körülvett csapáson keresztül mentünk a kollégiumig. Erdő vette körül a hatalmas épületet, ami nagyon hasonlított valami várféleségre. Dínó leállította a kocsit, lekapcsolta a fényszórókat és ültünk egymás mellett, csendben. Csak nézett maga elé, én meg rá. Nem szólt semmit, csak bámulta a bejáratot, meg az óráját.

„Most mire várunk?” – kérdeztem.

„Hogy minden lámpát leoltsanak, arra.” – mondta morcos hangon.

Kis szünetet tartva rátámadtam.

„Mi a faszom bajod van?”

„Semmi.” – felelte flegmán.

„Ezt nem hiszem el baszdmeg! Kibaszottul nem a te életedről van szó. Miért érzel kényszert, hogy engem ellenőrizgess, és figyelmeztess? Nem értem, mi a tökömért kell belepofáznod az életembe. Így is el van baszva, nem mindegy, hogyan baszom el még jobban?”

Nem szólt semmit egy darabig, majd rám morgott.

„Miért kell belepofáznom az életedbe? Mert szeretlek, azért! Ilyen rohadtul leszarod, hogy esetleg van, aki érted is aggódik? Vagy aki tényleg szeret, tiszta szívéből?” – miközben ezeket mondta a kormányt buzerálva, szája enyhén sírásra hajlott.

Kiszálltam az anyósülésről, és bebasztam az ajtót hangosan. Néhány ablak újra világítani kezdett az épületben, s láttam, ahogyan egy fekete, köpcös alak kinéz az ablakon. Még jó, hogy sűrű bokor vett minket körül. Csak álltam csípőre tett kézzel, és nagyokat szuszogtam mérgemben. Először nem értettem mire akar céloz Dínó. Többször is nagyokat szívtam a friss éjszakai levegőbe, majd lehajtottam a fejem. Később, megnyugodva, kitisztult fejjel átmentem a kocsi másik oldalára, kinyitottam a Dínó felöli ajtót, s bemásztam az ölébe a szűk ruhámban. Karjaimat finoman a nyaka köré csavartam, majd próbáltam felvenni vele a szemkontaktust. Ő csak ült, hátradőlve az ülésen, lehajtott fejjel. Egyik keze az ajtó kilincsén, a másik a kéziféken volt. Nem ért hozzám, ami rosszul esett. Talán most tényleg komolyan megbántottam, de mind a kettőnknek igaza volt valahol. Megemeltem az állát, arra kényszerítve, hogy nézzen rám. Nyakamat kicsit behúztam, testemet pedig begörnyesztettem. Hatalmas kiskutya szemeivel rám tekintve, a legmélyebbről fakadó bántódást sugározta felém. Felhúztam az ablakot, és lassan közelíteni kezdtem a szájához.

„Ne csináld, most haragszom rád.” – mondta, miközben lassan lecsukta a szemeit, lassú fejrángatás mellett.

Nem törődve a dologgal finoman megcsókoltam puha ajkait. Kisebb puszikat nyomva szájára, lassan feléledt, és átkarolt szorosan. Fejét a mellkasomnak támasztotta. Derekamról hatalmas lapáttenyerei lejjebb vonaglottak a farpofáimra, ahol heves simogatásba kezdtek. Helyes fejét szorosan fogtam, s a hajába szuszogtam. Magamban elgondolkozva, biztos voltam benne, hogy az irántam érzett szeretete és szerelme részemről is viszonzott. Tarkóján keresztül haladva végigsimítottam erős vállait, majd ingjét egy mozdulattal letéptem. Izomtól feszülő teste olyan volt, mint egy óriás gorilláé, csak kevesebb szőrrel. Lazán megpaskoltam a mellkasát, majd a hasán lefelé haladva kibontottam eredeti bőr övéből. Drága farmernadrágjának cipzárját lehúzva kiemeltem büszkeségünket. Ő ügyesen félrehúzta a bugyimat, s becélzott. Halk hangokkal bíztattam, hogy tolhatja beljebb cuccosát. Teljesen egy hullámhosszon voltunk mind a ketten, fél mozdulatokból is megértettük, mit akar a másik. Odadugta az orrát a nyakamhoz, és figyelmeztetett.

„Mindjárt elmegyek.” – majd nagyon szuszogott.

Úgy hullámzott a testem, mint egy igazi kígyóé. Fülcimpám végét egyre erősebben harapdálva, fenekemet egyre jobban dobálva készült fel a nagy durranásra. Én még közel sem voltam az orgazmushoz, mégis örömmel töltött el, hogy láttam, mennyire élvezi. Már nem is volt fontos, hogy én is az aktus végére érjek. Lehajtott szemhéjaira apró cuppanós puszikat szórtam, ujjaimat pedig beletúrtam a hajába. Éreztem, ahogyan lüktet bennem Dínó, majd erőteljesen kilövell. Lábait nem tudta hova pakolni, csak rángatta össze-vissza. Néhány másodperc elteltével felemelte kobakját és rám nézett ennivaló szemeivel. Mosolyra ívelt szájjal mondta ki azt a szót, amit minden nő hallani szeretne a párjától.

„Szeretlek!” – majd puszit adott a melleimre, egyenként.

Leszálltam róla, majd megtöröltem magam alulról. Míg öltözködött, ültem mellette és hirtelen könnyes szemmel kinyögtem én is felé.

„Én is szeretlek, Dínó!”

Közösen mosolyogtunk egymásra, elégedett arckifejezéssel.

„Miért nem lehet ez így mindig?” – kérdezte, miközben a kezemet fogta.

„Nem tudom. Azt mondják semmi sem lehetetlen.” – feleltem optimistán.

„Semmi.” – mondta, majd a kollégiumra nézett a szélvédőn keresztül.

Már egy ablak sem sikoltozott telített fénnyel megvilágítva.

„Ideje menni.” - emlékeztetett.

„Tudom. Megyek.”

„Harmadik ablak jobbról. Állítólag kiraktak egy alsónadrágot is, hogy odatalálj.”

Fejemet felé fordítottam, s megpróbáltam visszafojtani a bennem felrobbanó röhögő görcsöt. Csak fura torokhangok csúsztak ki, amire ő is odafigyelt. Mind a ketten próbáltuk visszafogni a bennünk robbanó bombát, de hirtelen szabad utat tört magának. Hangosan, egymás felé fordulva nevettünk, mint két hülye kisóvodás.

„Ez annyira béna.” – próbáltam kinyögni, hangos hahotázás közepette.

Ő is csaj nevetett. Tényleg boldog volt mellette.

„Na menj, mert aztán holnap nem bírnak felkelni.”

Ez után a mondata után, minden kiszakadt belőlünk, és még hangosabban röhögtünk. Nagy nehezen, kín keservek közt kimásztam a kocsiból, és elindultam a fiúk ablaka felé. Lábujjhegyen topogtam a betonon, hogy a magas sarkúm ne keltsen zajt. Odaérve az épület sarkához, ahol már füves avar volt, nekitámaszkodtam a falhoz,  s kezeimet úgy kulcsoltam össze, mintha fegyvert tartanék. Megjátszott tekintettel Dínóra néztem, s láttam, ahogyan a hasát fogva röhög az Camaro-ban. Én sem fogtam vissza a nevetést, de csak halkan mertem kuncogni, nehogy lebukjak. Félbeszakítottam a játékunkat, és el kezdtem keresni az ablakot. Elég sötét volt, nem égett semmi lámpa, így nem sokat láttam. Hosszas keresgélés után, megakadt a szemem egy kopott bokszeren, ami az egyik ablak külső kilincsére volt akasztva. Szerencsére az ereszcsatornától nem messzire volt a bejárat, így azon felmászva, bekopogtam az üvegcsodán. Nem láttam be, mert ott is homály volt. Kis idő múlva egy alak jelent meg a szobában, aki zseblámpával kezdett botorkálni. Utat nyitva beljebb engedett. Szűk ruhámban próbáltam széjjelebb tenni a lábaim, hogy bejuthassak, de csak felakadtam valahogyan egy szögben, ami a párkányra volt beverve.

„A kurva életbe, az új ruhám.”

„Csssss!”- hangzottak fel a fiúk, kánonban.

„Bocsi.” – kértem elnézést suttogva.

A srác, aki a zseblámpát tartotta, odament az ajtóhoz, halkan kinyitotta, kinézett, majd kulcsra zárta.

„Tiszta a levegő.” – szólt a többinek.

„Engedjétek le a pokrócokat.” – utasított egy hang.

„Oké.” – szólalt meg egy másik.

Én csak álltam tök sötétbe, nem látva semmit, s hallgattam a fiúk hangját. Mire feleszméltem, már világos volt a szobában, a zseblámpát pedig elzárták. Mögöttem az ablakok el voltak takarva, gondolom, hogy ne szivároghasson ki a fény. Még az ajtó alatti résbe is dugaszoltak valami anyagdarabot. Így elnézve, tényleg kemény suli lehetett. Előttem álltak mind a hárman. Fiatalok voltak, talán tizennyolc, tizenkilenc évesek lehettek. Alaposan végigmértek, és tátott szájjal taposták a padlószőnyeget, ami régóta alattuk porosodhatott.

Mindannyian vékony testalkatúak voltak, talán az egyik kicsit izmosabb testtel rendelkezett. Egyikük szemüveget viselt, bamba szemeit eltakarva. Haja világosbarna volt, szemei pedig égszínkékben pompáztak. Elég magas is volt. A mellette álló fiatalember volt a kicsit izmosabb, azt hiszem ő tartotta a zseblámpát. Igazi macsós kinézete volt, azzal az igazi rosszfiú ábrázattal. Fekete mintás pólót viselt, szűk farmerral. Haja az égbe merészkedett, mint aki a kettőhúszba nyúlt. A harmadik srác, kockás flanelingben tapasztotta hatalmas barna szemeit a melleimre. Ő koptatott farmert viselt, tornacipővel, aminek az egyik fűzője ki volt oldozva. Számomra ő volt a legszimpatikusabb. Nagyon helyes képe volt. Síri csendben állt egymással szemben egy nuni és három kuki. Egyikőjük sem mert lépni.

„Kezdődhet a buli, fiúk?”

„Aha.” – válaszolta az egyik, miközben kicsordult egy kis nyál a szájából.

Hátranyúltam, és lehúztam a ruhám cipzárját. Leemeltem vállaimról a pántokat, s lassan kibontottam magam belőle. Odaléptem a flanelinges sráchoz, leguggoltam, s kioldottam a cipője másik felének fűzőjét is.

„Erre nem lesz szükség.” – mondtam felé, miközben megsimogattam az arcát.

A másik kettő, csak mosolyogva nézett ránk.

„Jane vagyok.”

Tekintetemet az első srácra irányítottam, kéve, hogy mutatkozzon be, majd haladtam végig rajtuk.

„Helló, Mike.”

„Steve.”

„Cody.”

„Helyesek vagytok, mind a hárman.” – mondtam, mosollyal az arcomon, hátha kicsit ellazulnak.

Szétnéztem a szobában, s láttam, hogy a három egyszemélyes ágyakat összetolva vártak rám. Leültem a szélére egy szál fehérneműben, s megpaskoltam magam mellett a takarót. Félve körém ültek, fülig érő szájjal.

„Azt csináltok velem, amit csak akartok.”

Hirtelen jött lányzavarukban, nem tudták, ezt hogyan is értsék. Kezdésképpen megragadtam Cody combjait, majd felfelé csúsztatott kezeimnek nem parancsolva, rámarkoltam féltett ékszerére. Közelebb hajolva számat odanyomtam az övéhez, majd hevesen lesmaciztam. Finom, meleg és érintetlen volt, mint egy ma született bárány. Steve, kedvet kapva látványunktól csatlakozott, s mögöttem ülve rám fogott két izmosabb kezével. Finoman simogatni kezdett, tüsis fejét hozzám dörgölve. Mike zavaros tekintettel nézelődött a szobában, mintha nem látta volna még elégszer. Odaléptem hozzá, megfogtam a kezét, majd az ágy közepére húztam. Magamra ráncigáltam, a tenyerét, pedig lassan toltam végig hosszú combomon. Cody és Steve, hevesen ledobálták a ruháikat, majd az ágyra másztak. Mellém feküdtek, egyik a mellemet, másik a számat puszilgatta. Mike, még mindig nem volt teljesen felszabadulva, így kezemben tartva az irányítást, levetkőztettem. Úgy éreztem, nem tud magával mit kezdeni. Elég félénk, s zárkózott fiúnak látszott. Ledobtam magamról, az ágyra fektettem, majd nadrágját lehúzva a számba tessékeltem virslijét. Elég nagy szerszámmal rendelkezett kora ellenére. Nagyra nyitott szájjal pucsítottam felette. Steve mind eközben a lényegre tapintva, benyúlt a két lábam közé. Vastag, középső ujját szorosan odanyomva mozgatta csiklómon, míg Cody alám bújva, teljes beleéléssel cuppogott emlőimen. Steve nem bírva magával lehúzta a bugyimat, amit nyálban úszó nyalintások követtek hátulról. Hosszan, finoman nyalogatott, mint egy édes nyalókát. Jelezve neki, mennyire jól esik, egyre jobban toltam hátra a csípőmet. Bal kezemmel Mike szerszámát támasztottam, jobbal pedig Cody fejét szorítottam magamhoz. Steve fenekemet teljes erőből szétfeszítve dugdosta belém a nyelvét. Ettől nagy leheletözönt zúdítottam Mike-ra, aki egyre jobban élvezte munkámat. Megragadtam Cody fejét és a számhoz emeltem. Fél szemmel láttam, hogy ő közben magát izgatja. Melleim közé bedugtam Mike férfiasságát, amit szorosan fogságba ejtettem. Steve, nagyra dagadó falloszával hátulról kezdte a támadást. Ajkaival eközben kikapcsolta a melltartómat, s mint egy ordító vérfarkas kezdett el harapdálni, ahol csak ért.  Mike sem bírt magával. Kihúzta magát melleim közül, s másik nyílásba hatolt, tövig.

Cody nyelvét ficánkoltatva a számban, vette fel az ugráló ritmust. Később felegyenesedett, és egyetlen szabad nyílásomba gyömöszölte farkát. Hajamba belekapott, amit erősen ráncigált. Belülről nyögtem, ami szinte fájt, de hangot nem tudtam kiadni. Cody oly annyira beleélte magát a helyzetbe, hogy egyre mélyebbre jutott a torkomban. Már szinte öklendeztem, de nem nagyon zavarta, majd egy orbitálisat a torkomba spriccelt. Hirtelen elkaptam a fejem, és a szám elé raktam a kezem, mint aki köhögni akar. De nem köhögés volt az, hanem temérdek mennyiségű ondó, ami gyomromba lejutva azonnal visszajött. Ujjaim között kilövellve erőszakolt magának utat egy kis gyomorsavval egyetemben. Magamat szégyellve támasztottam magam négykézláb. A fiúkat nem érdekelte, mi történt velem, folytatták a munkát. Folyamatosan váltogatták a pozíciójukat. Felváltva markolásztak, döftek, nyaltak, ujjaztak, csókolgattak. Teljesen leszívták az energiámat, csak feküdni tudtam. Tisztába voltak vele, hogy ők fizetnek, így nem is számítottak arra, hogy esetleg ellenkezhetek, főleg miután a tudtukra adtam, hogy bármit csinálhatnak velem. Kihasználták az alkalmat, teljes mértékben. Kisebb félkört kialakítva rátérdeltek az ágyra. Mike jobb oldalon, Cody a balon, Steve pedig középen. Steve farkát benyomtam a számba, a másik kettőjét pedig kezeimmel markolásztam, míg el nem élveztek mind a hárman, rá az arcomra. Ennyi nem volt elég nekik, még éheztek a testem nedveire.

Kifáradva ledőltünk az ágyra és nagyokat szuszogtunk egymásra. Cody felkelt és az egyik íróasztalhoz totyogott lógó pöccsel. Egy dobozból kivett némi pénzt és a kezembe nyomta.

„Csak ennyit tudunk adni.” – mondta bánatosan, mint aki szégyelli magát.

Megsajnálva visszaadtam a kezébe a pénzt és megdicsértem őket, hogy nagyon jól teljesítettek.

„Költsétek valami hasznosra.” – nyögtem oda.

Csak mosolyogva állt, amit egy vállsimogatás követett.

„Köszi.”

„Ugyan.” – legyintettem.

Felhúztam a ruhámat, a fehér neműmet csak úgy összegyűrtem a kezemben.

„Sziasztok fiúk, elhúztam!”

Visszhangozva visszaköszöntek. Steve és Mike ugyan úgy feküdt az ágyon, ahogy ott hagytam őket. Rám se néztek, csak integetni tudtak.

Cody tisztelettudóan felhúzta az ablakot, és kisegített rajta, majd bezárta mögöttem. Mire talajt érintett a lábam, már sötétség uralkodott a szobában, és a pokrócok is eltűntek, ahová felszerelték őket. Sunnyogva lépkedtem a nedves talajon, mikor egy árnyékot pillantottam meg magam előtt.

„Segíthetek?” – kérdezte tőlem meglepődötten.

Csak hezitáltam, nem tudtam mit válaszoljak. Negyven év körüli magas férfi volt, barna színű, kord egyenruhában. Haja ketté volt választva, borostája pedig hosszan ágaskodott orcáján.

„Mr. Franethic a nevem, itt tanítok történelmet. Mit keres itt ilyen későn?” -->

Címkék: blog történet szex elit fiatal napló durva kollégium gruppen jane fiúk dínó utcalány csildicsildi csildi szexulitás vulgáris trágár szavak tömeg szex durva szex

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://egyutcalanynaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr221810213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.