Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Egy utcalány naplója

Itt mindent megtalálsz. Szex, drog, alkohol, kapcsolatok, erőszak. A cikkek erős vulgáris és trágár szavakat tartalmaznak. 18 éven aluliak számára..bla bla bla! Ezt bírjátok? Naná, hogy bírjátok.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • csildicsildi: @Oidipus Prime: Értettem főnök. :) (2010.03.22. 16:20) 9. Jane – Dr. Jefferson
  • csildicsildi: @Oidipus Prime: az az. :D (2010.02.28. 21:03) 0. Főszereplők
  • Oidipus Prime: Ja alkoholgőz mi... én tegnap kurvák és kamionosok buliban voltam... olyan szinten szétkészültem, ... (2010.02.28. 11:55) 5. Jane - Dínó
  • csildicsildi: @Oidipus Prime: Kerti törpés? Te perverzebb vagy mint én. :DDDDD Munka volt elég, csak sajnos nem ... (2010.02.27. 16:30) 4. Jane - A Maffia dominája
  • csildicsildi: Nem sajnos, estére elfogyott az energiám és nem tudtam írni, pedig lett volna mit. :) De ígérem, h... (2010.02.25. 08:29) 3. Jane – Hatvan ezres elit party

9. Jane – Dr. Jefferson

csildicsildi 2010.03.08. 18:12

 Ezt a zenét ajánlom a cikk olvasásához:

 


 

 Egyszerűen voltam felöltözve. Farmer, póló, sportcipő volt a napi összeállítás. Ahogyan mentem a kórház felé, elnézelődtem az utcán. A mellettem elhaladó emberekről merengtem. Milyen lenne, ha máshogyan létezne a Világ? Ha nem olyan unalmas és snassz lenne, mint most? Mindenki máshogyan néz ki, másmilyen színű a haja, s szeme, valaki lazábban szeret öltözködni, valaki pedig elegánsan. Némelyik nő sminkeli magát, ha elmegy reggel dolgozni, mások örülnek, ha meg tudják inni a reggeli kávéjukat. Mindenki más korú. Vannak gazdagok, szegények, soványak, túlsúlyosak. Vannak, akik kedvesek, jószívűek, segítőkészek, megértőek, viccesek, de akadnak nagy mennyiségben rosszindulatú, magának való, másokkal nem törődöm, bunkó emberek is.  A stresszről nem is beszélve, ami mindennapjainkban jelen van. Mindig van miért aggódni. Séta közben elképzeltem a járókelőket olyan embereknek, akik abban a Világban élnek, ami csak a képzeleteimben létezik. Itt mindenki jószívű, kedves, szeretetre méltó és ruha nélküli. Mekkora buli lenne, ha nem lenne divat, nem kellene pénzt költeni sminkre, fodrászra és cipőkre, ha ez lenne a normális. Mindenki szép és kiegyensúlyozott lenne. Nem kellene senkinek szégyenlősködnie, bujkálnia. Az emberek felszabadultan mehetnének intézni az ügyeiket, anyaszült meztelenül. Itt van például ez a férfi, épp áll a piros jelzést adó jelzőlámpánál. Egy aktatáska van a kezében, biztos valami cégnél irodai munkás, talán ügyvéd. Világos ballonkabátot visel, sötétebb nadrággal, ami élre van vasalva, de nem igazán találom elegánsnak. Nem hiszem, hogy ügyvéd lenne. Vastag keretes szemüvege mélyen az arájába süllyed, mint ha oda lenne ragasztva. Haja félre van fésülve, amit kissé összefogja a hetek óta felgyülemlett zsírréteg. Nem hiszem, hogy nagyon ad a külsejére. Elég vékonyka is, bár ebben a bő kabátkában, elég nehéz megállapítani. Tegyük fel, hogy nincs rajta ruha. Le a ballonkabáttal, a nadrággal, az inggel és az alsóval. Zokni talán maradhat. De ne, azt is vegyük le. A hajat mossuk meg, és hagyjuk kissé vizesen. Szemüveget leválthatjuk egy pár kontaklencsére. Hm..már nem is néz ki olyan rosszul. Alaposan végigmérem a képzeletbeli emberem, miközben a lámpa zöldre vált. Észrevette, hogy nagyon nézem. Mikor elhaladunk egymás mellett a zebrán, fejét lefelé hajtva próbál rejtőzködni, s úgy tenni, mintha ott sem lenne.

„Önbizalomhiány!”

Kezeimet zsebre vágom a szűk farmeromba, s haladok tovább. De hova is megyek? Ja, tényleg. Az a kibaszott vizsgálat. De utálom!

Beérve a kórház kapuin, intek egyet a portásnak, s megyek a bejárat felé. Belépek az ajtón, nézem a táblázatot.

„Nőgyógyászat…őőő, harmadik emelet. Kibaszott jó!”

Úgy gondoltam, nem fogok lépcsőzni, elég izmosak a lábaim, minden nap edzem őket valakin, így megtámadtam a liftet. A piros gomb gyulladt ki, ami azt jelezte, hogy épp úton van a lift, vagy áll valahol. Vártam. Vártam és vártam. Már vagy 10 perce álltam a liftajtó előtt, de még mindig az a rohadt piros fény világított.

„Nyugi, mindjárt jön. Azonnal itt lesz ez a seggbebaszott lift."

Talpaimmal hangosan doboltam a hideg padlón, ami ijesztően szürke volt.

„Hol a picsába vagy már te szar? Gyere már!” – kiabáltam mint egy eszement a korház kellős közepén.

Nem jön! Nem jön! Akkor baszódj meg!” – olvastam be a liftajtónak, majd elkezdtem battyogni felfelé a lépcsőn.

Nagyokat lihegtem mire felértem, és nem értettem miért.

„Talán a sok Bourbon? Vagy a cigi?” – motyogtam a falat támasztva.

Nagyerővel megtoltam a lépcső aljáról a rendelő visszacsapódó ajtaját, s beléptem, mint valami hercegnő…fulladozó hercegnő. Azonnal minden szem engem figyelt. A váróteremben teljes csönd uralkodott, amiknek öreg hölgyek voltak az őrzői. Mindenki teljes némaságban ült a helyén, összezárt lábakkal. Egy szabad székre vetődött a tekintetem, amire azonnal rá is ugrottam, a mag módján, kissé lajhár tempóban.

Nagy nehezen leültem két vénasszony közé, a szuszogást nem bírtam abbahagyni, alig kaptam levegőt.

„Ezek a lépcsők.” – mondtam barátkozva, miközben a hasamat szorongattam.

Gyilkos tekintettel néztek még mindig az öregek, se mimika, se reakció.

„Régóta van bent aki utoljára bement?” – kérdeztem hangosan.

„Régóta.” – felelte egy köpcös öregasszony.

„Nem baj. Legalább kifújom magam.” – majd fintorral teli arccal fogtam egy újságot, és mögé bújtam.

Ahogy belekezdtem az első mondatba, szólítottak a nevemen, ami bevisszhangzott a teremben.

„Még jó, hogy időpontra jöttem.”

Ahogyan elhaladtam a vénasszonyok között, mindannyian végigkövették utamat a széktől, egészen az ajtóig. Az asszisztens nagy mosollyal a pofáján próbált bevágódni. Középkorú asszony volt, szőke, göndör hajjal és világos szemekkel. Szemüveget is hordott, ujján pedig karikagyűrű csillogott.

„A doktor úr azonnal jön, addig kérem lépjen a függöny mögé és vetkőzzön le alulról.” – kért meg kedvesen.

Én kérését teljesítve megtettem, amit kért. Volt a fülkében egy szoknyaféleség, ilyen korházi anyagból, amit magam köré kellett volna tekerni, de úgy voltam vele, nem fogok szégyenlősködni, úgy is hamarosan látni fogja az orvos.

„Meg ahányan már látták a virágom, ugyan!” – nevettem fel egyedül.

„Minden rendben odabent?” – érdeklődött az asszisztens.

„Persze, minden oké.” – nyugtattam meg.

Kiléptem a fülkéből, s beültem a vizsgálószékbe. Az orvos még sehol sem volt, biztosan kávézott valahol, mert én olyan kibaszottul ráérek. Mondjuk…rá, de azért szívesebben ülnék otthon a kanapémon, mint ezen a hideg, bőr szaron. Ott ültem egy szál puniban, a fehér székben, az orromban kegyetlen büdös kórházszaggal, várva az orvost. Az asszisztens, akiről később kiderült, hogy Erica-nak hívták, szorgalmasan írogatott az asztalnál valami cetliket. Kinyílt az ajtó, s belépett a várva várt vizsgálatot végrehajtó úriember. Szerettem volna végre túl lenni az egészen. Nagyon magas, őszes hajú öregúr volt, aki makkos cipőt és sötét nadrágot viselt. Teljesen sima volt az arca, egy szemernyi borostát sem találhatott volna senki, még keresve sem.

Fehér köpenye alatt bebújt némi szellő, s úgy libbent meg, mint a Mátrixban Neo kabátja, mikor lelkesen bevágta maga mögött az ajtót.

„Jó napot kívánok…Jane, ugye?” – kérdezte mély, dohányos hangján.

„Right, doktor, right.” – viccelődtem.

Rám tekintett, és végigmért.

„A nevem Dr. Jefferson, de hívjon bátran Dereknek.”

Hirtelen meglepődtem, s nem tudtam mire véljem közvetlenségét. Vagy ennyire megtetszett neki, hogy egy fiatal lány, mint én ül félig pucéran a tróntermében, vagy mindenkivel ilyen kedves.

„Rendben, Derek.” – adtam tudtára, hogy felfogtam mit makogott.

„Nos, akkor szerintem vágjunk bele, látom már előkészült.”

„Igen, kész vagyok doki, megkezdheti a turkálást.”

Némi mosoly ült ki merev arcára. Hátradőltem a székben, és felraktam a lábaim a tartókra. Úgy feküdtem ott, mint valami rózsabokor, ami várja, hogy meglocsolják. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam.

„Milyen tesztre is jött?”

„Nemi betegség. Miért van más is, amit ilyen módon kell vizsgálni?” – kérdeztem röhögve.

„Nem, nincs. Csak azt hittem..mindegy. Nem számít.” – mondta zavarodottan.

„Mit hitt Derek? Kérem, árulja el.”

„Nem lényeges, koncentráljunk a vizsgálatra inkább. Dínó jelentette be magát.”

„Igen tudom. Ismerik egymást?”

„Nos, mondhatjuk így is. Régebbről.”

Agyalni kezdtem, hogy vajon hogyan akadt össze egy nőgyógyász Dínóval, akiről mindenki tudja, hogy lányokat futtat. Talán idehordja minden csaját vizsgálatra?

Odahúzta a két lábam közé, hangosan roppanó székét, majd leült rá. Erica, még mindig szorgalmasan írogatott, s pötyögött a számítógépen. Mielőtt Derek hozzálátott volna a munkához, odalépett a magasba ágaskodó szekrénysorhoz, s halk, lágy vonós négyest kapcsolt a hifin.

 „Erica!” –szakította félbe hangos tollhúzogatását. „Kérem, menjem át a másik épületbe és kérje el a leleteket, valamint ezeket a mintákat küldje el a laborba. Nem kell sietni, igyon egy kávét is, keményen dolgozott ma, egy kis pihenő nem árt.”

„Igen Dr. Jefferson, de itt nem lesz rám szüksége?”

„Most nem Erica.”

„Rendben, megyek.” – majd fogta a mintákat és lelépett.

Hallottam, ahogyan becsukódik az ajtó, majd kulcsra záródik. Hirtelen elöntött a víz, s nem tudtam, hogy milyen okból, hiszen még hozzám sem ért az orvos. Lassan visszalépkedett a lábaimhoz, és újra, hangos nyikorgások mellett leült. Megfogta a combjaim belső részét és széjjelebb nyitotta a lábaim.

„Tudom mi a munkája, Jane.” – jelentette ki magabiztosan.

Felemeltem a fejemet és meglepődötten reagáltam.

„Tudja?”

„Igen, tudom. Ezért ismerem Dínót. Vagyis..mondhatjuk úgy, hogy ilyen módon ismertem meg. Sokszor ellátogattam hozzá, ő pedig küldte a számomra legmegfelelőbb leányzót.”

„Na, ne mondja. Ez a dolga. De nem hittem volna, hogy egy orvosnak, főleg nőgyógyásznak is szüksége van ilyen lányokra. Tudja, mint amilyenek mi vagyunk. Nem lát nap, mint nap elég puncit?”

„Ó, dehogy nem!” – rikkantott fel – „Csak hogy ezeket a puncikat nem lehet jól megrakni.” – majd hangosan felröhögött.

„Hát, magának nincs felesége?”

„De van. Csak ennyi idő után, már nem tudja azt nyújtani, ami én szeretnék, akármennyire is szeretem.” – magyarázkodott, miközben levette a mintát.

„Hát, mindennek meg van az ára.”

„Bizony meg. A maga ára Jane, mennyi?” – kérdezte szemrebbenés nélkül.

Felemeltem a fejem és nem hittem a fülemnek, hogy az újdonsült nőgyógyászom finoman céloz egy kellemes dugásra.

„Dínó nem mondott árat?”

„Nem, mert nem mondtam neki, hogy kellene lány. De nem is kell Dínónak mindenről tudnia, nemde? Legyen ez a mi közös titkunk. Megkapja kézbe a pénzt azonnal, mihelyst kilép azon az ajtón.” – ajánlotta fel, miközben elkezdte simogatni a combjaimat, hatalmas, ráncosra száradt tenyereivel.

„Nekem mindegy, számomra ez csak..” – s már be is dugta a nyelvét a mintavétel helyére – „..munka.”

Éreztem, ahogyan a nagy karvaly orra döfdösi a lábam közét. Vastag és sok tapasztalattal bíró nyelvével játszadozott, miközben én markolásztam a szék karfáját. Fogalmam sincs mit csinált odalent, de úgy hadonászott, ami olyan érzést keltett bennem, amit eddig még sohasem éreztem. Elkezdtem élvezni a dolgot, s a fejét megragadva, őszes hajába beletúrva nyomtam magamba Dr. Jefferson-t. Néhány percig munkálkodhatott csak, de én addig túl voltam két orgazmuson. Próbáltam visszafogni a hangomat, nehogy a kint ülő öregasszonyok tudomást szerezzenek a dologról, bár nem mintha érdekelt volna. A szám szélét harapdálva próbált csökkenteni zajomat.

„Mmmmm!”

Nagyokat cuppogott, óriás ajkaival, egy mozdulattal befalta az egész nemi szervemet, amit nagy erővel szívott. Odáig voltam, meg vissza. Fejét még mindig markolásztam, mikor felemelkedett, s irányt váltva, elindult a fejem felé, miközben a nadrágja körül matatott. Kecsesen mögém nyúlt, majd lejjebb eresztette a szék háttámláját. Félig feküdve, félig ülve a kezembe adta szerszámát, amit én ilyen élvezetözön után lelkesen szopogattam. Ha a szájával ilyet tudhat, vajon mire képes a fütyülőjével. Normális hosszúságú döfködője volt, extra vastagsággal. Szám szélei talán kicsit kirepedtek a nyalókázás közben, de nem bántam, hiszen nagyon furdalt a kíváncsiság, vajon milyen lesz a folytatás. Teljesen felizgulva, visszasietett a szék másik oldalához. Megtámasztotta a két térdemet, és belém nyomta vastag himbilimbijét.

„Ah, Istenem. Tényleg annyira jó vagy, mint mondják.” – magyarázta, miközben előrehajolt, s rám feküdt félig.

Két kezével megtámasztotta oldalról a melleimet, majd bedugta közéjük, és játszadozni kezdett.

„Brrrrrrr!” – adta a hangeffektet, miközben nyálcsomókat köpött rám.

Nem sokáig tartott az egész, de mind a ketten nagyon élveztük. Ő, mert ki volt éhezve egy jó szexre, én, pedig mert pénzt kaptam érte. Mélyen volt bent a farka bennem, és a heréit is éreztem, ahogyan hozzám csapódnak kívülről. Erősen markolászta a fenekemet, miközben belém lövellt. Mikor kihúzta belőlem péniszét, a róla csöpögő ondót letörölte kezével, majd először az én számba, azt követően pedig a saját szájába dugta, amit nagy élvezettel nyalt le.

„Ez valami eszméletlen volt!” – mondta elégedett arccal, s lehuppant a székre lógó hímtaggal.

Feltápászkodtam a székről és megfogtam valami kendőféleséget, amivel kitöröltem magam. Felöltöztem, s vártam, hogy észhet térjen. Közben Erica dörömbölt az ajtó túloldalán, jelezve, hogy be szeretne jutni.

„Azonnal, egy pillanat!” – kiáltott ki Derek.

Teljes nyugalommal felpattant, s elindult az asztal felé. Kihúzta a fiókot, majd kivett belőle egy kisebb méretű széfet. Beütötte a kombinációt, mire a kis kincsesláda kinyílt. Valóban kincsesláda volt, mert ahonnan álltam, még onnan is lehetett látni, ahogyan kivillan a zöld bankók teteje.

„Ennyi elég lesz?” – majd odanyomott a kezembe hetvenezret.

Csak sodorgattam a pénz sarkait, szó nélkül. Talán látta rajtam, hogy a hallgatásomat is meg kell fizetnie, nem csak a szolgáltatásomat. Kivett még harminc ezret, amit én mosolyogva eltettem a melltartómba. Kinyitotta Erica-nak az ajtót, aki mérges tekintettel próbálta kitalálni, miért is volt zárva az ajtó, s hogyan változhatott az általában morcos Dr. Jefferson egyről a kettőre, mosolygós óvodássá. Helyet cseréltünk, Erica bejött én kimentem.

„Az eredményeket majd elküldöm Dínónak, nem kell bejönnie érte, Jane.” – mondta kacsintva.

„Rendben, köszönöm Derek..illetve, Dr. Jefferson.” – válaszoltam mosolyogva, majd hátat fordítva távoztam a rendelőből, mint aki jól végezte dolgát.

by csildicsildi

 

Címkék: blog történet szex nőgyógyász lány fiatal napló durva jane idős dínó asszisztens doctor utcalány csildicsildi csildi szexulitás vulgáris trágár szavak dr jefferson

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyutcalanynaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr301821765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2010.03.22. 08:49:24

Látom ez a doktor dzsefferszon akkora borravalót adott hogy már nem is kurválkodol... harmincezer +alap tarifa... tessék szépen munkába állni megint!
süti beállítások módosítása