Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Egy utcalány naplója

Itt mindent megtalálsz. Szex, drog, alkohol, kapcsolatok, erőszak. A cikkek erős vulgáris és trágár szavakat tartalmaznak. 18 éven aluliak számára..bla bla bla! Ezt bírjátok? Naná, hogy bírjátok.

Naptár

szeptember 2016
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  <
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Friss topikok

  • csildicsildi: @Oidipus Prime: Értettem főnök. :) (2010.03.22. 16:20) 9. Jane – Dr. Jefferson
  • csildicsildi: @Oidipus Prime: az az. :D (2010.02.28. 21:03) 0. Főszereplők
  • Oidipus Prime: Ja alkoholgőz mi... én tegnap kurvák és kamionosok buliban voltam... olyan szinten szétkészültem, ... (2010.02.28. 11:55) 5. Jane - Dínó
  • csildicsildi: @Oidipus Prime: Kerti törpés? Te perverzebb vagy mint én. :DDDDD Munka volt elég, csak sajnos nem ... (2010.02.27. 16:30) 4. Jane - A Maffia dominája
  • csildicsildi: Nem sajnos, estére elfogyott az energiám és nem tudtam írni, pedig lett volna mit. :) De ígérem, h... (2010.02.25. 08:29) 3. Jane – Hatvan ezres elit party

10. Jane - Mexico

csildicsildi 2010.03.22. 19:01

Ezt a zenét ajánlom a cikk olvasásához:

 

 

Délután három óra körül felcsörgött a telefonom. Teljes nyugalommal kaptam utána, mint egy lajhár.

„Halló?”

„Szia kincsem, anyu vagyok.”

„Szia anyu! De örülök, hogy hallom a hangod. Mi újság odahaza?”

„Hát, tudnék mesélni. Képzeld, Ricardo megnősül.” – mondta kacagva.

Ricardo Rodríguez egy gyerekkori barátom volt, akivel egy utcában laktunk sokáig. Az osztálytársai sokszor kicsúfolták vastag keretes szemüvege és csúnya, pattanásos arcbőre miatt. Egyébként jó fej kisgyerek volt, emlékszem rá. Mindig sokat nevettünk és bohóckodtunk. Naphosszakat képesek voltunk ülni a vízparton lévő öreg fa törzsénél, és ostobaságokról fecsegni.

Komolyan mondod? Ezt nem hiszem el! Mondtam én neki mikor kicsik voltunk, hogy egyszer úgy is bekötik a fejét, de nem hitte el nekem.” – mondtam nevetve.

Anyu, csak röhögött velem a telefon túloldalán, erősen rekedtes hangján.

Már akkor is okos kislány voltál, drágám!”– jelentette ki büszkén. –„A munka milyen? Remélem, nem hajtod túl magad nagyon. Ezek az ingatlanosok nagyon erőszakosok tudnak lenni.”

A családom semmit sem tudott a munkám mivoltjáról, de jobb is volt nekik így. Azt hitték, hogy egy nagymenő ingatlanközvetítő cégnek dolgozom, mellette pedig tanulok. Havonta küldtek nekem valamennyi pénzt, amihez én sosem nyúltam hozzá. Úgy gondoltam, egyszer, ha nekik lesz szükségük az én segítségemre, ezt az összeget szépen visszaadom. Mióta elköltöztem hazulról, azóta ott csücsül a bankszámlámon, érintetlenül. A lebukás minimális esélyét is mindig elkerültem, nem szerettem volna, ha valaha miattam szégyenkezniük kellett volna.

„Néha sokat dolgozom, néha keveset, de a munka mindig kemény anyu, viszont nem bánom, jó pénzt kapok érte, meg élvezem is azért. Legalább lefoglalom magam és nem unatkozom.”– nyugtattam meg.

„Ennek örülök! Annyira büszke vagyok rád kislányom. Egyébként az esküvő miatt hívtalak fel. Eljöhetnél, legalább mi is látunk. Olyan régen voltál itthon, hiányzol a családnak.”

„Jaj, anyu, nem tudom. Jó lenne hazamenni, de nem biztos, hogy el tudok szabadulni innen, mindig sok a meló.”

„Egy hét szabadságot csak adnak. Minden munkahelyen jár, akármilyen szigorú is.” – mondta, miközben érezhető volt a hangján a harag előtörése.

„Majd utána érdeklődöm, de nem ígérek semmit. Ne éld bele magad, anyukám! Annyira nincs is kedvem találkozni Ricardoval. Emlékszel, hogy megharagudott rám, hogy csak úgy köszönés nélkül, hipp hopp eljöttem?”

„Ugyan! Mióta elmentél mindenki emleget, hogy mikor jössz vissza. Ricardo is megkért, ha netán hazatévedsz, feltétlen szóljak neki, mert szeretne látni.”

„Jaj, de én nem nagyon akarok…”

Mielőtt befejezhettem volna a mondanivalómat, édesapám zúgott fel a háttérben, s ereiben folyó spanyol vérének köszönhetően rám förmedt hadarva.

„Juana Camila Teresa Sofía Margarita Elena Susana Gomez, ne makacskodj nekem! Eljössz az esküvőre és punktum! A jegyet már megrendeltük. Pénteken indul a gép, ajánlom, hogy rajta legyél, kisasszony!” – parancsolt rám apai szigorral, aminek sosem tudtam ellentmondani.

„Jól mondja apád!” – helyeselt édesanyám is mellette.

„Oké, akkor hazamegyek!” – feleltem vissza nekik bárány hangom, mint egy jó kislány.

„Rendben drágaságom, akkor várunk haza! Puszi.” – köszöntek el, immár lenyugodva.

Földhöz vágtam a telefon és mérgelődtem.

„Nem hiszem el, hogy megint ugyan itt tartunk. Mindig ezt csinálják. Esküvő? Ki nem szarja le? Legyen boldog Ricardo a ribancával engem meg hagyjanak békén.”

Kiöntöttem némi Bourbont a poharamba, s egy húzóra megittam. Rohadtul izgultam, mert valóban régen jártam már otthon. Mondjuk, biztos voltam benne, hogy nem változott semmit, mégis egy fura érzés keltett bennem, hogy ez nem csak egy egyszerű vakáció lesz.

„Amúgy is, mi a picsámat vegyek fel? Combfixet lakkcsizmával?” – elmélkedtem magamban, miközben a hasamat fogva nevettem. Majd hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról, s komolyra merevedtek az arcízületeim.

„Uram Isten! Azonnal el kell mennem vásárolni.”

Úgy elszaladt az idő, hogy hirtelen Csütörtök lett, és eszembe jutott, hogy elfelejtettem szólni Dínónak a dologról, pedig többször is találkoztunk a héten. Gyorsan felhívtam, s közöltem vele a remek hírt.

„Figyelj töki, holnap elutazom egy hétre, úgy hogy ne szervezz be nekem senkit, oké?”

„Időbe szólsz.”

„Tudom, tudom, bocsi, de teljesen kiment a fejemből.”

„Jó, mindegy. Hova mész?”

„Haza!” – jelentettem ki csüggedve.

„Oh oh, csak nem hívtak az ősök, hogy régen látták imádott lányukat?”

„De, képzeld ők hívtak. Egy régi barátom esküvője lesz, amin szerintük feltétlen ott kell lennem. Kurvára örülök neki, elhiheted.”

Alig bírt megszólalni úgy röhögött.

„Menj csak, rád fér egy kis kikapcsolódás. Már ha ezt annak lehet nevezni. De milyen szar lesz egy hétig szex nélkül, gondolj csak bele!” – tette hozzá.

„Baszd meg! Ezt most muszáj volt? Eddig ez eszembe se jutott.”

„Na, azért nem féltelek én annyira téged. A Spanyolok jó szeretők, biztos találsz magadnak valakit arra az egy hétre.”

„Biztos, seggfej. Na, akkor elengedsz?”

„El, el. Menj csak. Majd csörögj rám, ha visszajöttél.”

„Rendben. Csákó!”

„Szia”

Elővettem a bőröndöm, s telepakoltam az újonnan vásárolt, kicsit diszkrétebb ruhákkal, mint amiket hordani szoktam. Fele cuccon még a címke is rajta volt, de nem igazán érdekelt. Kiválasztottam egy piros színű, lengébb szoknyájú, ujjatlan térdig érő ruhát, s felhúztam. Jó idő volt, nem nagyon akartam túlöltözni. Megfogtam a kofferom, hívtam egy kocsit és elindultam a reptérre. A taxi nagy dugóba keveredett a belvárosban, így épphogy elértem a gépet, amire a jegyem szólt. Kimerültnek éreztem magam, s végigaludtam az utat.

 

Innentől ezt hallgasd:

 


Ahogy leszálltam a gépezetről, nagyot szippantottam a levegőbe, s egyből megcsapta az orromat a tipikus spanyol szag, amihez mexikói hangulat és panoráma társult. Itthon vagyok!

Nem várt senki a reptéren. Vagy elfejtették, vagy annyira készülődtek a jövetelemre, hogy nem volt idejük kijönni elém. Ezek a spanyolok!

Béreltem egy autót, feldobtam a napszemüvegem, és elindultam a fővárostól pár kiló méterre lévő, kis poros szülőfalumba. Letekertem az ablakot, s miközben rágyújtottam egy cigarettára, nagyban bámultak kifelé, csodálva a tájat. Élveztem az utat, de közben filóztam, hogy mi vár majd odahaza. A keskeny úton végighaladva, a visszapillantó tükörből láttam, ahogyan az út mögöttem erősen porzik, s az apró kavicsok pattogó táncot lejtenek a kerekek alatt. Beérve a piciny faluba, lelassítottam. Az utcákon a szokásos zsivajtól hangosan felcsengő népesség élte hétköznapjait, akik kíváncsi tekintettel figyelték az autót, hogy vajon ki lehet ez az ismeretlen betolakodó. Idős nénik ültek sorfalat az utca mind két oldalán, kisgyerekek pedig szaladgálva élvezték a napsütést. Minden olyannak látszott, mint régen. Először csak egy hang, később kánonszerű zsivaj ütötte meg a fülemet, ahogyan elhaladtam köztük.

„Ez nem Juana Camila Teresa…”

„Hazajött. Itt van Juana Camila…”

„Juana Camila Teresa Sofía Margarita Elena Susana Gomez” – kiabálták a gyerekek, szaladva az autó mellet.

Én csak mosolyogtam rájuk, s próbáltam nem elütni őket. Fogalmam sem volt, hogy ilyen sokan ismernek, és ennyien várnak haza. Mi kicsit kijjebb laktunk a falutól, mondhatni, egy farmszerű tanyán. Begurulva a házunk nagy portájára, az ajtó azonnal nyílásra eredt. Édesanyám lépett ki rajta, s ahogyan kiszálltam az autóból, először meg sem ismert, csak furcsán nézett rám, mint egy idegenre. Mikor vigyorogva levettem a szemüveget, képemet felfedve, orcája hatalmas mosolyra kerekedett. Gyors léptekben haladt felém, szinte szaladt.

„Juana Camila Teresa Sofía Margarita Elena Susana Gomez, kislányom!”- majd szorosan átölelt.

Alacsony asszony volt, hozzám képest főleg. Átkaroltam, és puszit nyomtam a homlokára jelezve, mennyire örülök, hogy újra látom. Nedves mosogatórongyát a hátamhoz nyomta, hosszú ruhája pedig a földet verte. Kontyba összekötött hajában néhol ősz hajszálak voltak fellelhetőek, de arca üde, tiszta és boldog volt, mint Szűz Máriáé. Szorosan megragadta a kezemet, s behúzott a házba. A bútorok, az illatok, a látvány sok régi emléket idézett fel bennem, ami örömmosolyt csalt az arcomra. A konyhában Erica, Alicia, Magdalena, Claudia, Natalia és Victoria testvéreim szorgoskodtak, segítve anyámat. Nagy zsibongás közepette ők is köszöntöttek, ahogyan azt a spanyol vér megköveteli.

„Hát a többiek merre császkálnak?” – kérdeztem tőlük buzgóan.

„Apád kint van hátul a fiukkal. Menj, lepd meg őket.” – parancsolt rám anyám.

Egy lendülettel kiröppentem a konyha felőli ajtón, ami az udvarra vitt. Nagy sétát téve, majdnem az egész birtokunkat átszelve az istálló felé vettem utamat, remélve, ott megtalálom a család többi tagját. Bekukkantva mindannyian nagy munkában voltak, de úgy voltam vele, ha már itt vagyok, csak kizökkentem őket.

„Halihó!” – kiáltottam fel.

Óramű pontossággal egyszerre hátrafordultak, s hatalmasra nyílt szemekkel szaladtak felém. Édesapám volt a leggyorsabb, aki először ért el hozzám. Amagasba kapott és rikkantgatott.

„Végre, hogy itt vagy. Annyira örülünk neked.”

Fivéreim Antonio, Bernardo és Mauricio, férfi erőnlétükkel büszkélkedve szintén felemeltek, s dobálni kezdtek.

„Hagyjatok már fiúk, kiráztok belőlem mindent.” – mondtam röhögve.

Ők is csak nevettek, miközben könnyedén visszadobtak a talajra.

„Segítsek valamit?”

„Áh, nem kell. Mindjárt végzünk ezzel a fránya birkanyírással.” – mondta apám – „Menj egy kört, sok minden változott mióta elmentél.”

„Oké főnők, értettem!” – feleltem huncut hangon, amire mindannyian nevetve reagáltak.

 Megfordultam, és irányt változtatva visszamentem a konyhába anyuékhoz.

„Meg van még a régi szobám? Kicsomagolnék”

„Persze kincsem. Érintetlenül hagytuk.” – mondta anyukám.

Felmentem az emeletre, ledobtam a bőröndöt a földre és hanyatt vágtam magam a puha ágyon. Csak néztem a berepedezett öreg plafont, és éreztem, ahogyan a boldogság átjárja a testemet. Nem értettem, miért nem jöttem már korábban haza. Hajam hosszan lecsüngött az ágyról, s fejjel lefelé láttam ki az ablakon. Már sötétedett, de annak ellenére szép idő volt. Felpattantam energikusan, s leszaladtam a földszintre.

„Mikor lesz kész a vacsi?” – kérdeztem a pultra támaszkodva.

„Már kész is van, teríthetünk.”

„Akkor kérem a terítéket, majd én szétpakolom.” – mondtam segítőkészen.

Leültünk mindannyian az asztalhoz, s megvacsoráztunk. A szokásos csevej ment az asztal körül, ki-kivel kavar, kinek született gyereke, kinek van szeretője, s mennyi turista jár mostanság ide. Én nem nagyon meséltem a második otthonomról, féltem, hogy lebukom. Édesanyám nagyon könnyen olvas mások gondolataiban, és azonnal rájön az arcmimikából, ha valaki hazudik. Csak ültem közöttük és néztem őket. Büszke voltam, hogy ilyen családom van. Étkezés után kiültem a lócára egy könyvel a kezemben, remélve, hogy a friss levegő és az itthoni illatok olvasásra kényszerítenek.

Natalia mellém huppant, s kérdezősködött. Csak fél mondatokban válaszoltam a kérdéseire, de ő sejtette, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogyan én azt elő szoktam adni. Később mindannyian kijöttek hozzám, félbeszakítva a nagy érdeklődést. Antonio, Claudia és Erica a lépcsőre ültek, míg Bernardo, Mauricio, Magdalena, Alicia és Victoria a fakorlátnak támaszkodva figyelték az eseményeket.

„Na és? Van valami bolond, aki melletted szeretné leélni az életét?” – kérdezte Erica.

„Hát..azt nem hiszem. De akadnak azért néha halak a hálómba.” – feleltem kacagva.

Egyik pillanatról a másikra Bernardo nagyon dobbantott.

„Mi lenne, ha elvinnénk Juana-t abba a Salsa bárba?”

„Jaj, Bernardo, az egy putri, tele kurvákkal meg ribancokkal. Hagyjad már! Juana nem ilyen lány. Inkább sétáljunk egyet.” – ordibálta le megjegyzését, Alicia.

Nagyra nyitott szemekkel visszakérdeztem.

„Milyen Salsa bár?”

„Tudod, ez a tipikus mocskos Salsa, mindenki mindenkivel kavart már. Nem találnál olyan nőt, akit ne dugott volna meg minden pasi. Olyanok, mint a piócák.”

„Akkor azért jársz te oda Bernardo.” – ütöttem a vállára egy öklöst – „A csajok miatt!”

„Jaj, de lányok. Hát hol csajozzak, ha nem egy ilyen piszkos helyen?” – védekezett nevetve, miközben a körme alól pöckölte ki a koszt.

„Mondjuk…én bírom a Salsát.” – mondtam kacérkodó szemekkel.

„Na! Akkor menjünk.” – vágta rá.

A lányok szorosan tiltakoztak. Talán nekem is kellett volna, de érdekelt a hely.

„Mindjárt, csak átöltözöm.”

„Miért, ez a ruha nem jó?” – kérdezte mosolyogva.

„Mert, jó?”

„Szerintem csini vagy.”

„Akkor húzzunk a picsába. Nem öltözök át.”

„Na, ez a beszéd.” – értett egyet vigyorogva.

 

Innentől ezt hallgasd:

 

 Már teljes sötétségbe borultak az utcák, amikor a bárhoz értünk. Már kintről hallani lehetett a Salsa zenét, s szinte éreztem a talpam alatt a rezegést, ahogyan odabent táncoltak. Belépve a bejáraton, egy vékony folyosón mentünk végig, ahonnan különböző méretű szobaféleségek nyíltak. Ajtók nem voltak a helyiségeken, csak fűzött függönyök himbálóztak. A nagy nézelődésben észrevettem, hogy Bernardo eltűnt mellőlem, s egyedül hagyott.  Egyből a pulthoz mentem, ahol valami koktélt kaptam. A shake-s srác mosolyogva nyújtotta át nekem, az általa ajánlott italt. A bárszéken ülve, lábaim kecsesen voltak összekulcsolva. A tánctérre alig lehetett belátni, mert hatalmas füstfelhő töltötte tele. Beljebb merészkedtem a felizgult, s izzadságtól bódulatba eső táncosok közé, akik szép számmal jelen voltak. A lányok egytől egyig rövid szoknyás, élénk színű ruhát viseltek, magas sarkú cipővel. Néhányan mezítláb riszálták feneküket. A férfiak vagy ingben, vagy atlétában és egyszerű nadrágban voltak. Akadtak olyan is, akik ingjüket kigombolva dörgölőztek a latínákhoz. Lassan lépkedtem rövid ruhámban a hamuval borított padlón, miközben a bomladozó fejek között egy fürkésző tekintetet vettem észre. Egy fiatal srác volt az. Pár évvel volt idősebb nálam, középtermetű, sötét szemű és hajú, tipikus mexikói kinézetű fiatalember volt. Mélyen, folyamatosan a szemembe bámulva figyelt, miközben én olykor a földre tekintettem, majd vissza rá. Kacérkodva vergődte át magát a tömegen, míg lábujjai nem érintették a cipőm orrát. Jobb kezével végigsimította bal kacsómat, könyökömtől a csuklómig, majd magához emelte, s forró csókot nyomott a kézfejemre. Szemeiben igazi spanyol szenvedély táncolt, a teremben szóló gyönyörű gitárszólóra. Én csak mosolyogva álltam, a szemkontaktust tartva. Bal kezével átkarolta hirtelen a derekamat, csípőjét pedig közelebb húzta hozzám. Hosszabb, fazonra nyírt haját elsöpörtem a szeméből, majd megragadtam a vállát. Kezével csípőmet tánca késztette, aminek nem tudtam ellent állni. Hozzádörgölőztem, miközben ő a bal kezét lejjebb terelte. Megmarkolta a fenekemet, majd a szoknyámat meggyűrve maga köré csavarta az egyik lábamat. Ujjait végighúzta hosszú combomon, majd benyúlt a szoknyám alá. Szenvedélyesen táncoltunk, mint két szerető. Megdöntöttem a testemet a fejemmel együtt, hajamat pedig hátracsaptam. Még szorosabban húzott maga felé, kobakját pedig nekinyomta a melleimnek, ahol orcájával simogatta a ruhán keresztül. Mási kezemmel rátapadtam a hátára, amit tenyereimmel masszíroztam. Egyszerre, körkörösen mozogott mindkettőnk csípője. Mikor teljes beleéléssel táncoltunk egy kéz ragadta meg a csuklómat, elrántva onnan. Bernardo volt az. Közénk állt, s gyilkos szemekkel fenyegette meg az ismeretlen fiút. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem, de a hülye is látta, hogy nem barátok. Néhány másodperc elteltével kiszáguldozott a tánctérről az utcára, engem is magával rántva.

„Mi a franc volt ez?” – kérdeztem meglepődve.

„Semmi.”

„Semmi? Azt én is láttam. Minek rángattál ki, olyan jól éreztem magam.”

„Menjünk inkább haza” – vágta rá flegmán.

„Mi bajod van ezzel a sráccal?” – faggattam.

„Semmi, menjünk már. Gyere!”

„Bernardo!” – kiabáltam rá mérgesen.

Egyik kezét csípőre vágta, a másikkal megfogta a hüvelyk és mutató ujjával az orrcsontját. Fejét lehajtotta, szemeit pedig becsukta, majd kis szünetet tartva válaszolt.

„Ő Juan volt.”

„Ez nekem nem mond semmit.”

„Vele csalt meg Cristina, a menyasszonyom..tudod. Egy nőt már elvett tőlem, többet nem engedek. Csak megbántana, hidd el!”

Nem szóltam egy szót sem, csak követtem. Tudtam, hogy igaza van. Láttam rajta, hogy még mindig bántja a dolog, pedig már több éve történt a dolog, akkor még itthon éltem én is. Hazáig síri csendben mentünk egymás mellett. Sajnáltam, nagyon sajnáltam, de csak Juanra tudtam gondolni, s a táncunkra. Igazán szerettem volna befejezni, és megvárni az este végét, hogy mi sülhetett volna ki belőle. Hazaérve ledobtam a cipőimet, majd beledőltem az ágyba. Álmomban Juannal táncoltam, de nem jutottunk el a lényegig, mire felébredtem. A nap besütött az ablakon, pont a szemeimre, pedig álmodoztam volna még.

„Kibaszott Nap! Kibaszott reggel! Anyádat!”

Kócosan a fejemre húztam a párnát, hogy sötétséget csináljak magamnak.

„Kész a reggeli.” – kiabált fel édesanyám.

Próbáltam úgy csinálni, mint aki nem hallja édesanyja hívó szavát. Folytatni akartam a befejezetlen álmomat. Tudni akartam mi lesz a vége, ha már valóságban nem történt meg.

Hirtelen hatalmas durranás riasztott fel, mikor már majdnem sikerült visszaaludnom. Édesapám rúgta be az ajtót, figyelmeztetve, hogy nekem is szólt a hangzavar odalentről. Lehúzta rólam a takarót, majd kisétált. Tiszta libabőrös lettem, ahogyan megcsapta a szellő a szabadban lengő lábaimat. Lassan megszoktam a hirtelen hőmérsékletváltozást, majd hosszan végignyújtóztam az ágyban. Felkeltem, és letisztáztam magamban, hogy ma elmegyek egyet sétálni.

 

Odaléptem a gardróbhoz és kiválasztottam egy sötétkék színű, fehér pöttyös ruhát, ami éppen kellően és visszafogottan bújtatta ki dekoltázsomat. Lelibbentem az emeletről a családomhoz, ahol hatalmas zöldség- és gyümölcstállal vártak, amiből a többiek előszeretettel faltak jóízűen.

„Én nem nagyon vagyok éhes. Inkább elmegyek sétálni, ha nem baj.”

„Nem akarsz enni?”

„Nem nagyon.”

„Beteg vagy?” – kérdezte édesanyám féltő hanggal.

„Jaj, dehogy, csak nem vagyok most éhes. Talán kicsit később.” – nyugtattam meg mosolyogva.

„Rendben, ahogy gondolod kincsem.”

Láttam édesapámon, hogy nem nagyon tetszett neki a kijelentésem. Csak az ételét bámulta miközben a villáját verte a tányér aljához hangosan. Kinyitottam az ajtót, és a beáramló szél megsimogatta a szoknyám alját. Elindultam gyalog a poros úton. Azt sem tudtam merre járok, csak mentem és azt vettem észre, hogy teljesen, számomra ismeretlen területen járok. Csak szalmabálák és tanyák voltak körülöttem. Egy kis erdőféleség mellett is elmentem, ahol egy piciny patak csordogált csendesen. Minden nyugodt és békés volt, amit nagyon élveztem az otthoni zsivaj és ricsaj mellett.

Egy régi, kopott pajta ajtaját láttam meg, aminek az egyik szárnya nyitva állt. Közelebb léptem kíváncsi tekintettel és bekukkantottam. Csak szalmaboglyák voltak öreg, kivágott fák törzsei mellett. Teljesen kihalt volt, nem találtam ott senkit. Leültem az egyik kupac mellé, hátamat a gerendának támasztva. Fejemet hátrahajtottam és becsuktam a szememet. Hallottam, ahogyan a madarak édes dallamokat zengnek odakint, mikor motoszkálást füleltem a pajta emeletéről. Felmentem a lépcsőn és két szerelmeskedő fiatal pár ütötte meg szemem világát. Észrevették, hogy ott álltam. A lány gyorsan zavartan lepattant a fiúról, s hajában lévő szalmaszálakat bogarászta ki markával. A fiú is felkelt a fapadlóról, ágyékához az ingét emelve, hogy eltakarhassa magát előtte.

„Juana?” – kérdezte meglepődve tőlem a fiú.

Először nem voltam benne biztos, de később nyilvánvalóvá vált, hogy Ricardo volt az . A lány rápillantott, majd elindult a lépcső felé. Útközben megállt mellettem és szégyen teli arccal megkért, hogy erről ne szóljak senkinek, mert nagy baja lenne belőle Ricardonak, majd távozott. Ricardo csak állt szótlanul, miközben nadrágját húzta fel. Leült egy rozoga kis sámlira és megtámasztotta a fejét kezeivel. Lassan odaléptem hozzá és megsimítottam.

 

Innentől ezt hallgasd: 

 

 

 

„Nincs semmi baj, nem mondom el senkinek, ne aggódj.”

„Én nem értem, hogy lehetek ilyen. Nem soká megnősülök. Szeretem, nagyon szeretem a leendő feleségem, mégis ilyeneket csinálok.”

Fejéről a tarkóján keresztül lecsúszott a kezem a vállára. Leguggoltam mellé és nyugtatgattam, mire ő hirtelen témát váltott.

„Te mit keresel itt?” – kérdezte.

„A te esküvődre jöttem.” – mondtam a nevetésemet visszafojtva.

Rám nézett bárgyúan, majd ő is elmosolyodott.

„Eddig már megérte, mi?”

„Totálisan. Most már tudlak mivel zsarolni.” – feleltem neki röhögve.

Felállt kezemet megragadva, s felhúzott az ő szintjére. Komoly tekintettel szorosan átölelt és a fülembe súgta.

„Olyan jó újra látni.”

„Téged is.” – súgtam vissza.

Éreztem, ahogyan belenyomja az orrát a hajamba és mélyet szagul bele.

„Hm…ez, annyira hiányzott.”

Elmosolyodtam és még jobban magamhoz szorítottam.

„Tudod, hogy ha nem mentél volna el, most a te ujjadon lenne a gyűrű?” – adta a tudtomra.

Hirtelen lefagyott az arcomról a mosoly, és eltoltam magamtól.

„Komolyan mondod?”

„Komolyan!”

„Ez hülyeség.” – mondta zavarodottságomban, majd arrébb sétáltam.

Ő visszaült a sámlira, könyökeit a térdén megtámasztva. Megálltam egy helyben, kezeimet összekulcsolva, kisujjamat a számba dugva, körmömet rágdosva és merengtem. Kis idő múlva, felé irányulódtam és melléálltam. Újra megsimítottam a fejét, immár két kézzel. Könnyedén felemelte tekintetét rám irányítva, majd megfogta a vádlimat. Keze lassan csúszott felfelé a szoknyámon keresztül. Átléptem a kép lábát, kezeimet átfontam a nyaka körül és rárogytam.  Szoknyámat felhúzta hátulról, miközben mélyen a szemembe bámult. Fejét a mellkasomnak nyomta és nagyokat szuszogott. Csípőmet mozgattam és élveztem, ahogyan a meleg lehelet beáramlik a ruhám alá. Egyik kezével kifűzte a ruhám mellrészénél található selyemszalagot, s nyaldosni kezdett. Egyre erősebben markolászott és szorított magához. Tudta, hogy rosszat tesz, de mindennél jobban vágyott rám. Feje még mindig a melleim között volt, s ajkaival harapdált, miközben félig már kibontott övét tovább nyitotta, hogy kiszabadíthassa nemiszervét. Tenyerem hullámtáncot járt izmos, feszes vállain. Hátradőlten hajam a földet seperte. Fenekével lecsúszott a sámliról, és az ölében ülve mind a ketten a földre csúsztunk. Rám feküdt, s belém nyomta isteni játékát. A nyakamat csókolgatta szenvedélyesen, ahogyan erőteljes lökéseket mért alsó végtagjaim közé. Erőteljes karjaival kitámasztotta lábaimat a magasba, ami majdnem, hogy a nyakában voltak már. Nagyokat lihegett ajkaimra, de egyszer sem adott se csókot, se puszit. Talán szégyellte magát a dolog miatt, vagy túl szentnek tartotta ahhoz, hogy megtegye más nővel, aki nem a jövendőbelije. Vállaimról lecsúszott, kebleimet már nem takaró ruhát tovább rángatta. Mind a ketten beleéltük magunkat, csurom vizek voltunk, teljesen egymáshoz tapadtunk. Felemelkedtem a felsőtestemet a földről és belékapaszkodtam. Térden állva mozgott tovább bennem. Felizgultan, élvezve az aktust letepertem és hátradöntöttem. Immár ő feküdt a padlón. Mellkasára támaszkodva ugráltam rajta, olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. Közeledtem az orgazmushoz, amikor egyik pillanatról a másikra, belemarkolt a combjaimba és feltápászkodva a földről nekinyomott a gerendának. Gyorsan magam mögé kaptam és belekapaszkodtam a fa tartószerkezetbe. Fenekemet alulról támasztva dobált, mint egy keményre fújt strandlabdát, közben tovább szuszogott az ütőeremre. Szívem egyre gyorsabban vert, csupasz hátamat pedig teljesen kihorzsolta az érdes fafelület, de nem bántam, mert az élvezet elnyomta a fájdalom érzését. Mélyen belevéstem a hátába körmeimet, mire ő hangosan felnyögött. Keményebben nekem dőlt, majd duzzadó fallosza nagy löketekben belém lövellt. Temérdek mennyiségű ondó szabadult fel, ami nagy cseppekben hullott vissza alánk, a földre. Ellazultan a földre rogytunk közösen. Rajta feküdtem egy darabig nagyokat lihegve rá, fejemet a mellkasára dobva. Pár perccel később Ricardo elaludt. Ránéztem az órájára, ami már délután fél négyet mutatott. Lecsúsztam róla, megigazítottam a ruhámat és a hajamat, majd a nadrágzsebébe belenyúlva kivettem az összes pénzt, ami nála volt, azután csendesen leléptem. A pajta kapuit elhagyva az erdőn keresztül, a kis patak mellett újra elhaladva, ugyan azon az úton mentem egészen a mi farmunkig. Hazaérve, édesanyám a ház előtt ült, s kötögetett.

„Jó nagyon sétálhattál, drágám. Nagyon régóta elmentél, már kezdtünk aggódni, hogy történet veled valami.”

„Egy kicsit elbotorkáltam messzebbre&

Címkék: blog család történet szex érzelem lány kapcsolat fiatal napló otthon mexico jane utcalány csildicsildi szexulitás vulgáris trágár szavak hazalátogatás

Szólj hozzá!

9. Jane – Dr. Jefferson

csildicsildi 2010.03.08. 18:12

 Ezt a zenét ajánlom a cikk olvasásához:

 


 

 Egyszerűen voltam felöltözve. Farmer, póló, sportcipő volt a napi összeállítás. Ahogyan mentem a kórház felé, elnézelődtem az utcán. A mellettem elhaladó emberekről merengtem. Milyen lenne, ha máshogyan létezne a Világ? Ha nem olyan unalmas és snassz lenne, mint most? Mindenki máshogyan néz ki, másmilyen színű a haja, s szeme, valaki lazábban szeret öltözködni, valaki pedig elegánsan. Némelyik nő sminkeli magát, ha elmegy reggel dolgozni, mások örülnek, ha meg tudják inni a reggeli kávéjukat. Mindenki más korú. Vannak gazdagok, szegények, soványak, túlsúlyosak. Vannak, akik kedvesek, jószívűek, segítőkészek, megértőek, viccesek, de akadnak nagy mennyiségben rosszindulatú, magának való, másokkal nem törődöm, bunkó emberek is.  A stresszről nem is beszélve, ami mindennapjainkban jelen van. Mindig van miért aggódni. Séta közben elképzeltem a járókelőket olyan embereknek, akik abban a Világban élnek, ami csak a képzeleteimben létezik. Itt mindenki jószívű, kedves, szeretetre méltó és ruha nélküli. Mekkora buli lenne, ha nem lenne divat, nem kellene pénzt költeni sminkre, fodrászra és cipőkre, ha ez lenne a normális. Mindenki szép és kiegyensúlyozott lenne. Nem kellene senkinek szégyenlősködnie, bujkálnia. Az emberek felszabadultan mehetnének intézni az ügyeiket, anyaszült meztelenül. Itt van például ez a férfi, épp áll a piros jelzést adó jelzőlámpánál. Egy aktatáska van a kezében, biztos valami cégnél irodai munkás, talán ügyvéd. Világos ballonkabátot visel, sötétebb nadrággal, ami élre van vasalva, de nem igazán találom elegánsnak. Nem hiszem, hogy ügyvéd lenne. Vastag keretes szemüvege mélyen az arájába süllyed, mint ha oda lenne ragasztva. Haja félre van fésülve, amit kissé összefogja a hetek óta felgyülemlett zsírréteg. Nem hiszem, hogy nagyon ad a külsejére. Elég vékonyka is, bár ebben a bő kabátkában, elég nehéz megállapítani. Tegyük fel, hogy nincs rajta ruha. Le a ballonkabáttal, a nadrággal, az inggel és az alsóval. Zokni talán maradhat. De ne, azt is vegyük le. A hajat mossuk meg, és hagyjuk kissé vizesen. Szemüveget leválthatjuk egy pár kontaklencsére. Hm..már nem is néz ki olyan rosszul. Alaposan végigmérem a képzeletbeli emberem, miközben a lámpa zöldre vált. Észrevette, hogy nagyon nézem. Mikor elhaladunk egymás mellett a zebrán, fejét lefelé hajtva próbál rejtőzködni, s úgy tenni, mintha ott sem lenne.

„Önbizalomhiány!”

Kezeimet zsebre vágom a szűk farmeromba, s haladok tovább. De hova is megyek? Ja, tényleg. Az a kibaszott vizsgálat. De utálom!

Beérve a kórház kapuin, intek egyet a portásnak, s megyek a bejárat felé. Belépek az ajtón, nézem a táblázatot.

„Nőgyógyászat…őőő, harmadik emelet. Kibaszott jó!”

Úgy gondoltam, nem fogok lépcsőzni, elég izmosak a lábaim, minden nap edzem őket valakin, így megtámadtam a liftet. A piros gomb gyulladt ki, ami azt jelezte, hogy épp úton van a lift, vagy áll valahol. Vártam. Vártam és vártam. Már vagy 10 perce álltam a liftajtó előtt, de még mindig az a rohadt piros fény világított.

„Nyugi, mindjárt jön. Azonnal itt lesz ez a seggbebaszott lift."

Talpaimmal hangosan doboltam a hideg padlón, ami ijesztően szürke volt.

„Hol a picsába vagy már te szar? Gyere már!” – kiabáltam mint egy eszement a korház kellős közepén.

Nem jön! Nem jön! Akkor baszódj meg!” – olvastam be a liftajtónak, majd elkezdtem battyogni felfelé a lépcsőn.

Nagyokat lihegtem mire felértem, és nem értettem miért.

„Talán a sok Bourbon? Vagy a cigi?” – motyogtam a falat támasztva.

Nagyerővel megtoltam a lépcső aljáról a rendelő visszacsapódó ajtaját, s beléptem, mint valami hercegnő…fulladozó hercegnő. Azonnal minden szem engem figyelt. A váróteremben teljes csönd uralkodott, amiknek öreg hölgyek voltak az őrzői. Mindenki teljes némaságban ült a helyén, összezárt lábakkal. Egy szabad székre vetődött a tekintetem, amire azonnal rá is ugrottam, a mag módján, kissé lajhár tempóban.

Nagy nehezen leültem két vénasszony közé, a szuszogást nem bírtam abbahagyni, alig kaptam levegőt.

„Ezek a lépcsők.” – mondtam barátkozva, miközben a hasamat szorongattam.

Gyilkos tekintettel néztek még mindig az öregek, se mimika, se reakció.

„Régóta van bent aki utoljára bement?” – kérdeztem hangosan.

„Régóta.” – felelte egy köpcös öregasszony.

„Nem baj. Legalább kifújom magam.” – majd fintorral teli arccal fogtam egy újságot, és mögé bújtam.

Ahogy belekezdtem az első mondatba, szólítottak a nevemen, ami bevisszhangzott a teremben.

„Még jó, hogy időpontra jöttem.”

Ahogyan elhaladtam a vénasszonyok között, mindannyian végigkövették utamat a széktől, egészen az ajtóig. Az asszisztens nagy mosollyal a pofáján próbált bevágódni. Középkorú asszony volt, szőke, göndör hajjal és világos szemekkel. Szemüveget is hordott, ujján pedig karikagyűrű csillogott.

„A doktor úr azonnal jön, addig kérem lépjen a függöny mögé és vetkőzzön le alulról.” – kért meg kedvesen.

Én kérését teljesítve megtettem, amit kért. Volt a fülkében egy szoknyaféleség, ilyen korházi anyagból, amit magam köré kellett volna tekerni, de úgy voltam vele, nem fogok szégyenlősködni, úgy is hamarosan látni fogja az orvos.

„Meg ahányan már látták a virágom, ugyan!” – nevettem fel egyedül.

„Minden rendben odabent?” – érdeklődött az asszisztens.

„Persze, minden oké.” – nyugtattam meg.

Kiléptem a fülkéből, s beültem a vizsgálószékbe. Az orvos még sehol sem volt, biztosan kávézott valahol, mert én olyan kibaszottul ráérek. Mondjuk…rá, de azért szívesebben ülnék otthon a kanapémon, mint ezen a hideg, bőr szaron. Ott ültem egy szál puniban, a fehér székben, az orromban kegyetlen büdös kórházszaggal, várva az orvost. Az asszisztens, akiről később kiderült, hogy Erica-nak hívták, szorgalmasan írogatott az asztalnál valami cetliket. Kinyílt az ajtó, s belépett a várva várt vizsgálatot végrehajtó úriember. Szerettem volna végre túl lenni az egészen. Nagyon magas, őszes hajú öregúr volt, aki makkos cipőt és sötét nadrágot viselt. Teljesen sima volt az arca, egy szemernyi borostát sem találhatott volna senki, még keresve sem.

Fehér köpenye alatt bebújt némi szellő, s úgy libbent meg, mint a Mátrixban Neo kabátja, mikor lelkesen bevágta maga mögött az ajtót.

„Jó napot kívánok…Jane, ugye?” – kérdezte mély, dohányos hangján.

„Right, doktor, right.” – viccelődtem.

Rám tekintett, és végigmért.

„A nevem Dr. Jefferson, de hívjon bátran Dereknek.”

Hirtelen meglepődtem, s nem tudtam mire véljem közvetlenségét. Vagy ennyire megtetszett neki, hogy egy fiatal lány, mint én ül félig pucéran a tróntermében, vagy mindenkivel ilyen kedves.

„Rendben, Derek.” – adtam tudtára, hogy felfogtam mit makogott.

„Nos, akkor szerintem vágjunk bele, látom már előkészült.”

„Igen, kész vagyok doki, megkezdheti a turkálást.”

Némi mosoly ült ki merev arcára. Hátradőltem a székben, és felraktam a lábaim a tartókra. Úgy feküdtem ott, mint valami rózsabokor, ami várja, hogy meglocsolják. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam.

„Milyen tesztre is jött?”

„Nemi betegség. Miért van más is, amit ilyen módon kell vizsgálni?” – kérdeztem röhögve.

„Nem, nincs. Csak azt hittem..mindegy. Nem számít.” – mondta zavarodottan.

„Mit hitt Derek? Kérem, árulja el.”

„Nem lényeges, koncentráljunk a vizsgálatra inkább. Dínó jelentette be magát.”

„Igen tudom. Ismerik egymást?”

„Nos, mondhatjuk így is. Régebbről.”

Agyalni kezdtem, hogy vajon hogyan akadt össze egy nőgyógyász Dínóval, akiről mindenki tudja, hogy lányokat futtat. Talán idehordja minden csaját vizsgálatra?

Odahúzta a két lábam közé, hangosan roppanó székét, majd leült rá. Erica, még mindig szorgalmasan írogatott, s pötyögött a számítógépen. Mielőtt Derek hozzálátott volna a munkához, odalépett a magasba ágaskodó szekrénysorhoz, s halk, lágy vonós négyest kapcsolt a hifin.

 „Erica!” –szakította félbe hangos tollhúzogatását. „Kérem, menjem át a másik épületbe és kérje el a leleteket, valamint ezeket a mintákat küldje el a laborba. Nem kell sietni, igyon egy kávét is, keményen dolgozott ma, egy kis pihenő nem árt.”

„Igen Dr. Jefferson, de itt nem lesz rám szüksége?”

„Most nem Erica.”

„Rendben, megyek.” – majd fogta a mintákat és lelépett.

Hallottam, ahogyan becsukódik az ajtó, majd kulcsra záródik. Hirtelen elöntött a víz, s nem tudtam, hogy milyen okból, hiszen még hozzám sem ért az orvos. Lassan visszalépkedett a lábaimhoz, és újra, hangos nyikorgások mellett leült. Megfogta a combjaim belső részét és széjjelebb nyitotta a lábaim.

„Tudom mi a munkája, Jane.” – jelentette ki magabiztosan.

Felemeltem a fejemet és meglepődötten reagáltam.

„Tudja?”

„Igen, tudom. Ezért ismerem Dínót. Vagyis..mondhatjuk úgy, hogy ilyen módon ismertem meg. Sokszor ellátogattam hozzá, ő pedig küldte a számomra legmegfelelőbb leányzót.”

„Na, ne mondja. Ez a dolga. De nem hittem volna, hogy egy orvosnak, főleg nőgyógyásznak is szüksége van ilyen lányokra. Tudja, mint amilyenek mi vagyunk. Nem lát nap, mint nap elég puncit?”

„Ó, dehogy nem!” – rikkantott fel – „Csak hogy ezeket a puncikat nem lehet jól megrakni.” – majd hangosan felröhögött.

„Hát, magának nincs felesége?”

„De van. Csak ennyi idő után, már nem tudja azt nyújtani, ami én szeretnék, akármennyire is szeretem.” – magyarázkodott, miközben levette a mintát.

„Hát, mindennek meg van az ára.”

„Bizony meg. A maga ára Jane, mennyi?” – kérdezte szemrebbenés nélkül.

Felemeltem a fejem és nem hittem a fülemnek, hogy az újdonsült nőgyógyászom finoman céloz egy kellemes dugásra.

„Dínó nem mondott árat?”

„Nem, mert nem mondtam neki, hogy kellene lány. De nem is kell Dínónak mindenről tudnia, nemde? Legyen ez a mi közös titkunk. Megkapja kézbe a pénzt azonnal, mihelyst kilép azon az ajtón.” – ajánlotta fel, miközben elkezdte simogatni a combjaimat, hatalmas, ráncosra száradt tenyereivel.

„Nekem mindegy, számomra ez csak..” – s már be is dugta a nyelvét a mintavétel helyére – „..munka.”

Éreztem, ahogyan a nagy karvaly orra döfdösi a lábam közét. Vastag és sok tapasztalattal bíró nyelvével játszadozott, miközben én markolásztam a szék karfáját. Fogalmam sincs mit csinált odalent, de úgy hadonászott, ami olyan érzést keltett bennem, amit eddig még sohasem éreztem. Elkezdtem élvezni a dolgot, s a fejét megragadva, őszes hajába beletúrva nyomtam magamba Dr. Jefferson-t. Néhány percig munkálkodhatott csak, de én addig túl voltam két orgazmuson. Próbáltam visszafogni a hangomat, nehogy a kint ülő öregasszonyok tudomást szerezzenek a dologról, bár nem mintha érdekelt volna. A szám szélét harapdálva próbált csökkenteni zajomat.

„Mmmmm!”

Nagyokat cuppogott, óriás ajkaival, egy mozdulattal befalta az egész nemi szervemet, amit nagy erővel szívott. Odáig voltam, meg vissza. Fejét még mindig markolásztam, mikor felemelkedett, s irányt váltva, elindult a fejem felé, miközben a nadrágja körül matatott. Kecsesen mögém nyúlt, majd lejjebb eresztette a szék háttámláját. Félig feküdve, félig ülve a kezembe adta szerszámát, amit én ilyen élvezetözön után lelkesen szopogattam. Ha a szájával ilyet tudhat, vajon mire képes a fütyülőjével. Normális hosszúságú döfködője volt, extra vastagsággal. Szám szélei talán kicsit kirepedtek a nyalókázás közben, de nem bántam, hiszen nagyon furdalt a kíváncsiság, vajon milyen lesz a folytatás. Teljesen felizgulva, visszasietett a szék másik oldalához. Megtámasztotta a két térdemet, és belém nyomta vastag himbilimbijét.

„Ah, Istenem. Tényleg annyira jó vagy, mint mondják.” – magyarázta, miközben előrehajolt, s rám feküdt félig.

Két kezével megtámasztotta oldalról a melleimet, majd bedugta közéjük, és játszadozni kezdett.

„Brrrrrrr!” – adta a hangeffektet, miközben nyálcsomókat köpött rám.

Nem sokáig tartott az egész, de mind a ketten nagyon élveztük. Ő, mert ki volt éhezve egy jó szexre, én, pedig mert pénzt kaptam érte. Mélyen volt bent a farka bennem, és a heréit is éreztem, ahogyan hozzám csapódnak kívülről. Erősen markolászta a fenekemet, miközben belém lövellt. Mikor kihúzta belőlem péniszét, a róla csöpögő ondót letörölte kezével, majd először az én számba, azt követően pedig a saját szájába dugta, amit nagy élvezettel nyalt le.

„Ez valami eszméletlen volt!” – mondta elégedett arccal, s lehuppant a székre lógó hímtaggal.

Feltápászkodtam a székről és megfogtam valami kendőféleséget, amivel kitöröltem magam. Felöltöztem, s vártam, hogy észhet térjen. Közben Erica dörömbölt az ajtó túloldalán, jelezve, hogy be szeretne jutni.

„Azonnal, egy pillanat!” – kiáltott ki Derek.

Teljes nyugalommal felpattant, s elindult az asztal felé. Kihúzta a fiókot, majd kivett belőle egy kisebb méretű széfet. Beütötte a kombinációt, mire a kis kincsesláda kinyílt. Valóban kincsesláda volt, mert ahonnan álltam, még onnan is lehetett látni, ahogyan kivillan a zöld bankók teteje.

„Ennyi elég lesz?” – majd odanyomott a kezembe hetvenezret.

Csak sodorgattam a pénz sarkait, szó nélkül. Talán látta rajtam, hogy a hallgatásomat is meg kell fizetnie, nem csak a szolgáltatásomat. Kivett még harminc ezret, amit én mosolyogva eltettem a melltartómba. Kinyitotta Erica-nak az ajtót, aki mérges tekintettel próbálta kitalálni, miért is volt zárva az ajtó, s hogyan változhatott az általában morcos Dr. Jefferson egyről a kettőre, mosolygós óvodássá. Helyet cseréltünk, Erica bejött én kimentem.

„Az eredményeket majd elküldöm Dínónak, nem kell bejönnie érte, Jane.” – mondta kacsintva.

„Rendben, köszönöm Derek..illetve, Dr. Jefferson.” – válaszoltam mosolyogva, majd hátat fordítva távoztam a rendelőből, mint aki jól végezte dolgát.

by csildicsildi

 

Címkék: blog történet szex nőgyógyász lány fiatal napló durva jane idős dínó asszisztens doctor utcalány csildicsildi csildi szexulitás vulgáris trágár szavak dr jefferson

2 komment

8. Jane - Fiúkollégium

csildicsildi 2010.03.04. 22:48

Ezt a zenét ajánlom a cikk olvasásához:

 


 

Mind két patámat feldobtam a dohányzóasztalra, majd hátradőltem a kanapémon. Nagy kortyban löttyent ki a Bourbon az üvegből a vizespoharamba, mikor megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, ami Dínó nevét írta ki.

„Ki más lenne?” – röhögtem fel hangosan egyedül a szobában, majd a zöld gombra nyomtam.

„Helló T-rex, mi a helyzet?”

„T-rex? Ez az új becenevem?” – kérdezte sátáni kacajjal a túloldalon.

„Akár ez is lehetne.” – válaszoltam kedvesen.

„Remélem, hogy a harmadik lábamra gondolsz. Akkor bóknak veszem.” – viccelődött.

„Veheted bóknak, szivi.” – mondtam huncut hangon.

„Ezt már szeretem.”

„Miért hívtál? Meló van?”

„Ja, úgy is mondhatjuk.”

„Na, munka vagy van, vagy nincs. Másképp ezt nem lehet mondani.”

„Akkor meló van, drágám.”

„De jó, már úgy is ki vagyok éhezve, mint a szemét. Mi az, mondjad!”

„Hát…felhívott pár srác, egy elit fiúiskolából. Kollégisták.”

„Hm, eddig jól hangzik. Tovább!”

„Nagyon nincs tovább. Mivel fiúiskola, ahol csak fiúk vannak, lány egy szál se, így a kis tökösök ki vannak éhezve egy kis punciszagra. Felhívtak, hogy tudok-e segíteni rajtuk. Én természetesen igent mondtam, s rögtön hívtam is a legjobb csajomat.”

„Nagyon helyes. Örülök, hogy engem hívtál.”

„Te vagy a kedvencem, ki mást hívhattam volna? Te vagy a legalkalmasabb erre a titkos küldetésre, Bond, Jane Bond.” – mondta röhögve.

„Titkos küldetés? Miért annyira titkos ez?”

„Nos, mivel nő nem mehet a kollégiumba, így be kell, hogy szöktesselek az ablakon.”

„Most ez komoly? Bujkálni kell, hogy dughassanak egy jót?”

„Igen, mert ez ilyen vallásos iskola, vagy mi a picsa.”

„Nekem nyolc. Elviszel majd?”

„Szeretnéd?” – kérdezett vissza aranyos hangon.

„Persze, hogy szeretném.” – feleltem, miközben kortyoltam egyet a pohárba, miután hangos élvezethez hasonló hangot adtam ki.

„Csak nem iszol?”

„De! Iszok.”

„Ez nem jó reklám, hogy Bourbon szagú pofival állítasz oda. Meg amúgy is, mostanában túl sokat iszol, nem gondolod? Kezdek aggódni miattad.”

„Anyád! Nem is iszok sokat, meg amúgy sincs semmi közöd hozzá. Utálom, ha irányítani akarsz. Mondd inkább mikorra jössz értem, és fejezzük be ezt az értelmetlen hablatyolást.”

„Na jó! Nemsoká ott vagyok érted.”

Mielőtt válaszolhattam volna, lebaszta rám a telefont. Értelmetlen pofával magam elé emeltem a készüléket, és bámultam.

„Most komolyan ennyire bepukkadt? Barom!”

Ledobtam magam mellé az immár üres poharat és felöltöztem. Odaléptem a gardróbhoz és válogatni kezdtem.

„Ez jó lesz!” – jelentettem ki, miközben kiemeltem egy piros csipkés fehérnemű együttest és egy igen mini szintén piros rucit.

 „Vegyek combfixet is? Az már túlzás lenne, helyben elélveznének.” – mondtam magamnak szemeimet forgatva.

Felöltöztem és vártam Dínót. Másfél óra múlva meg is érkezett, de nem jött fel, csak dudált egyet a ház előtt. Kihajoltam az ablakon, és lekiabáltam neki.

„Ennyire kibaszott nehéz felmászni, seggfej?”

Egy szót sem szólt, pedig ott álltam még egy darabig, várva a reagálására. Megunva az egészet, becsuktam az ablakot és lementem hozzá. Beültem az autóba, ahogy teljes kuss volt, egészen addig, míg oda nem értünk.

Sok fával és bokorral körülvett csapáson keresztül mentünk a kollégiumig. Erdő vette körül a hatalmas épületet, ami nagyon hasonlított valami várféleségre. Dínó leállította a kocsit, lekapcsolta a fényszórókat és ültünk egymás mellett, csendben. Csak nézett maga elé, én meg rá. Nem szólt semmit, csak bámulta a bejáratot, meg az óráját.

„Most mire várunk?” – kérdeztem.

„Hogy minden lámpát leoltsanak, arra.” – mondta morcos hangon.

Kis szünetet tartva rátámadtam.

„Mi a faszom bajod van?”

„Semmi.” – felelte flegmán.

„Ezt nem hiszem el baszdmeg! Kibaszottul nem a te életedről van szó. Miért érzel kényszert, hogy engem ellenőrizgess, és figyelmeztess? Nem értem, mi a tökömért kell belepofáznod az életembe. Így is el van baszva, nem mindegy, hogyan baszom el még jobban?”

Nem szólt semmit egy darabig, majd rám morgott.

„Miért kell belepofáznom az életedbe? Mert szeretlek, azért! Ilyen rohadtul leszarod, hogy esetleg van, aki érted is aggódik? Vagy aki tényleg szeret, tiszta szívéből?” – miközben ezeket mondta a kormányt buzerálva, szája enyhén sírásra hajlott.

Kiszálltam az anyósülésről, és bebasztam az ajtót hangosan. Néhány ablak újra világítani kezdett az épületben, s láttam, ahogyan egy fekete, köpcös alak kinéz az ablakon. Még jó, hogy sűrű bokor vett minket körül. Csak álltam csípőre tett kézzel, és nagyokat szuszogtam mérgemben. Először nem értettem mire akar céloz Dínó. Többször is nagyokat szívtam a friss éjszakai levegőbe, majd lehajtottam a fejem. Később, megnyugodva, kitisztult fejjel átmentem a kocsi másik oldalára, kinyitottam a Dínó felöli ajtót, s bemásztam az ölébe a szűk ruhámban. Karjaimat finoman a nyaka köré csavartam, majd próbáltam felvenni vele a szemkontaktust. Ő csak ült, hátradőlve az ülésen, lehajtott fejjel. Egyik keze az ajtó kilincsén, a másik a kéziféken volt. Nem ért hozzám, ami rosszul esett. Talán most tényleg komolyan megbántottam, de mind a kettőnknek igaza volt valahol. Megemeltem az állát, arra kényszerítve, hogy nézzen rám. Nyakamat kicsit behúztam, testemet pedig begörnyesztettem. Hatalmas kiskutya szemeivel rám tekintve, a legmélyebbről fakadó bántódást sugározta felém. Felhúztam az ablakot, és lassan közelíteni kezdtem a szájához.

„Ne csináld, most haragszom rád.” – mondta, miközben lassan lecsukta a szemeit, lassú fejrángatás mellett.

Nem törődve a dologgal finoman megcsókoltam puha ajkait. Kisebb puszikat nyomva szájára, lassan feléledt, és átkarolt szorosan. Fejét a mellkasomnak támasztotta. Derekamról hatalmas lapáttenyerei lejjebb vonaglottak a farpofáimra, ahol heves simogatásba kezdtek. Helyes fejét szorosan fogtam, s a hajába szuszogtam. Magamban elgondolkozva, biztos voltam benne, hogy az irántam érzett szeretete és szerelme részemről is viszonzott. Tarkóján keresztül haladva végigsimítottam erős vállait, majd ingjét egy mozdulattal letéptem. Izomtól feszülő teste olyan volt, mint egy óriás gorilláé, csak kevesebb szőrrel. Lazán megpaskoltam a mellkasát, majd a hasán lefelé haladva kibontottam eredeti bőr övéből. Drága farmernadrágjának cipzárját lehúzva kiemeltem büszkeségünket. Ő ügyesen félrehúzta a bugyimat, s becélzott. Halk hangokkal bíztattam, hogy tolhatja beljebb cuccosát. Teljesen egy hullámhosszon voltunk mind a ketten, fél mozdulatokból is megértettük, mit akar a másik. Odadugta az orrát a nyakamhoz, és figyelmeztetett.

„Mindjárt elmegyek.” – majd nagyon szuszogott.

Úgy hullámzott a testem, mint egy igazi kígyóé. Fülcimpám végét egyre erősebben harapdálva, fenekemet egyre jobban dobálva készült fel a nagy durranásra. Én még közel sem voltam az orgazmushoz, mégis örömmel töltött el, hogy láttam, mennyire élvezi. Már nem is volt fontos, hogy én is az aktus végére érjek. Lehajtott szemhéjaira apró cuppanós puszikat szórtam, ujjaimat pedig beletúrtam a hajába. Éreztem, ahogyan lüktet bennem Dínó, majd erőteljesen kilövell. Lábait nem tudta hova pakolni, csak rángatta össze-vissza. Néhány másodperc elteltével felemelte kobakját és rám nézett ennivaló szemeivel. Mosolyra ívelt szájjal mondta ki azt a szót, amit minden nő hallani szeretne a párjától.

„Szeretlek!” – majd puszit adott a melleimre, egyenként.

Leszálltam róla, majd megtöröltem magam alulról. Míg öltözködött, ültem mellette és hirtelen könnyes szemmel kinyögtem én is felé.

„Én is szeretlek, Dínó!”

Közösen mosolyogtunk egymásra, elégedett arckifejezéssel.

„Miért nem lehet ez így mindig?” – kérdezte, miközben a kezemet fogta.

„Nem tudom. Azt mondják semmi sem lehetetlen.” – feleltem optimistán.

„Semmi.” – mondta, majd a kollégiumra nézett a szélvédőn keresztül.

Már egy ablak sem sikoltozott telített fénnyel megvilágítva.

„Ideje menni.” - emlékeztetett.

„Tudom. Megyek.”

„Harmadik ablak jobbról. Állítólag kiraktak egy alsónadrágot is, hogy odatalálj.”

Fejemet felé fordítottam, s megpróbáltam visszafojtani a bennem felrobbanó röhögő görcsöt. Csak fura torokhangok csúsztak ki, amire ő is odafigyelt. Mind a ketten próbáltuk visszafogni a bennünk robbanó bombát, de hirtelen szabad utat tört magának. Hangosan, egymás felé fordulva nevettünk, mint két hülye kisóvodás.

„Ez annyira béna.” – próbáltam kinyögni, hangos hahotázás közepette.

Ő is csaj nevetett. Tényleg boldog volt mellette.

„Na menj, mert aztán holnap nem bírnak felkelni.”

Ez után a mondata után, minden kiszakadt belőlünk, és még hangosabban röhögtünk. Nagy nehezen, kín keservek közt kimásztam a kocsiból, és elindultam a fiúk ablaka felé. Lábujjhegyen topogtam a betonon, hogy a magas sarkúm ne keltsen zajt. Odaérve az épület sarkához, ahol már füves avar volt, nekitámaszkodtam a falhoz,  s kezeimet úgy kulcsoltam össze, mintha fegyvert tartanék. Megjátszott tekintettel Dínóra néztem, s láttam, ahogyan a hasát fogva röhög az Camaro-ban. Én sem fogtam vissza a nevetést, de csak halkan mertem kuncogni, nehogy lebukjak. Félbeszakítottam a játékunkat, és el kezdtem keresni az ablakot. Elég sötét volt, nem égett semmi lámpa, így nem sokat láttam. Hosszas keresgélés után, megakadt a szemem egy kopott bokszeren, ami az egyik ablak külső kilincsére volt akasztva. Szerencsére az ereszcsatornától nem messzire volt a bejárat, így azon felmászva, bekopogtam az üvegcsodán. Nem láttam be, mert ott is homály volt. Kis idő múlva egy alak jelent meg a szobában, aki zseblámpával kezdett botorkálni. Utat nyitva beljebb engedett. Szűk ruhámban próbáltam széjjelebb tenni a lábaim, hogy bejuthassak, de csak felakadtam valahogyan egy szögben, ami a párkányra volt beverve.

„A kurva életbe, az új ruhám.”

„Csssss!”- hangzottak fel a fiúk, kánonban.

„Bocsi.” – kértem elnézést suttogva.

A srác, aki a zseblámpát tartotta, odament az ajtóhoz, halkan kinyitotta, kinézett, majd kulcsra zárta.

„Tiszta a levegő.” – szólt a többinek.

„Engedjétek le a pokrócokat.” – utasított egy hang.

„Oké.” – szólalt meg egy másik.

Én csak álltam tök sötétbe, nem látva semmit, s hallgattam a fiúk hangját. Mire feleszméltem, már világos volt a szobában, a zseblámpát pedig elzárták. Mögöttem az ablakok el voltak takarva, gondolom, hogy ne szivároghasson ki a fény. Még az ajtó alatti résbe is dugaszoltak valami anyagdarabot. Így elnézve, tényleg kemény suli lehetett. Előttem álltak mind a hárman. Fiatalok voltak, talán tizennyolc, tizenkilenc évesek lehettek. Alaposan végigmértek, és tátott szájjal taposták a padlószőnyeget, ami régóta alattuk porosodhatott.

Mindannyian vékony testalkatúak voltak, talán az egyik kicsit izmosabb testtel rendelkezett. Egyikük szemüveget viselt, bamba szemeit eltakarva. Haja világosbarna volt, szemei pedig égszínkékben pompáztak. Elég magas is volt. A mellette álló fiatalember volt a kicsit izmosabb, azt hiszem ő tartotta a zseblámpát. Igazi macsós kinézete volt, azzal az igazi rosszfiú ábrázattal. Fekete mintás pólót viselt, szűk farmerral. Haja az égbe merészkedett, mint aki a kettőhúszba nyúlt. A harmadik srác, kockás flanelingben tapasztotta hatalmas barna szemeit a melleimre. Ő koptatott farmert viselt, tornacipővel, aminek az egyik fűzője ki volt oldozva. Számomra ő volt a legszimpatikusabb. Nagyon helyes képe volt. Síri csendben állt egymással szemben egy nuni és három kuki. Egyikőjük sem mert lépni.

„Kezdődhet a buli, fiúk?”

„Aha.” – válaszolta az egyik, miközben kicsordult egy kis nyál a szájából.

Hátranyúltam, és lehúztam a ruhám cipzárját. Leemeltem vállaimról a pántokat, s lassan kibontottam magam belőle. Odaléptem a flanelinges sráchoz, leguggoltam, s kioldottam a cipője másik felének fűzőjét is.

„Erre nem lesz szükség.” – mondtam felé, miközben megsimogattam az arcát.

A másik kettő, csak mosolyogva nézett ránk.

„Jane vagyok.”

Tekintetemet az első srácra irányítottam, kéve, hogy mutatkozzon be, majd haladtam végig rajtuk.

„Helló, Mike.”

„Steve.”

„Cody.”

„Helyesek vagytok, mind a hárman.” – mondtam, mosollyal az arcomon, hátha kicsit ellazulnak.

Szétnéztem a szobában, s láttam, hogy a három egyszemélyes ágyakat összetolva vártak rám. Leültem a szélére egy szál fehérneműben, s megpaskoltam magam mellett a takarót. Félve körém ültek, fülig érő szájjal.

„Azt csináltok velem, amit csak akartok.”

Hirtelen jött lányzavarukban, nem tudták, ezt hogyan is értsék. Kezdésképpen megragadtam Cody combjait, majd felfelé csúsztatott kezeimnek nem parancsolva, rámarkoltam féltett ékszerére. Közelebb hajolva számat odanyomtam az övéhez, majd hevesen lesmaciztam. Finom, meleg és érintetlen volt, mint egy ma született bárány. Steve, kedvet kapva látványunktól csatlakozott, s mögöttem ülve rám fogott két izmosabb kezével. Finoman simogatni kezdett, tüsis fejét hozzám dörgölve. Mike zavaros tekintettel nézelődött a szobában, mintha nem látta volna még elégszer. Odaléptem hozzá, megfogtam a kezét, majd az ágy közepére húztam. Magamra ráncigáltam, a tenyerét, pedig lassan toltam végig hosszú combomon. Cody és Steve, hevesen ledobálták a ruháikat, majd az ágyra másztak. Mellém feküdtek, egyik a mellemet, másik a számat puszilgatta. Mike, még mindig nem volt teljesen felszabadulva, így kezemben tartva az irányítást, levetkőztettem. Úgy éreztem, nem tud magával mit kezdeni. Elég félénk, s zárkózott fiúnak látszott. Ledobtam magamról, az ágyra fektettem, majd nadrágját lehúzva a számba tessékeltem virslijét. Elég nagy szerszámmal rendelkezett kora ellenére. Nagyra nyitott szájjal pucsítottam felette. Steve mind eközben a lényegre tapintva, benyúlt a két lábam közé. Vastag, középső ujját szorosan odanyomva mozgatta csiklómon, míg Cody alám bújva, teljes beleéléssel cuppogott emlőimen. Steve nem bírva magával lehúzta a bugyimat, amit nyálban úszó nyalintások követtek hátulról. Hosszan, finoman nyalogatott, mint egy édes nyalókát. Jelezve neki, mennyire jól esik, egyre jobban toltam hátra a csípőmet. Bal kezemmel Mike szerszámát támasztottam, jobbal pedig Cody fejét szorítottam magamhoz. Steve fenekemet teljes erőből szétfeszítve dugdosta belém a nyelvét. Ettől nagy leheletözönt zúdítottam Mike-ra, aki egyre jobban élvezte munkámat. Megragadtam Cody fejét és a számhoz emeltem. Fél szemmel láttam, hogy ő közben magát izgatja. Melleim közé bedugtam Mike férfiasságát, amit szorosan fogságba ejtettem. Steve, nagyra dagadó falloszával hátulról kezdte a támadást. Ajkaival eközben kikapcsolta a melltartómat, s mint egy ordító vérfarkas kezdett el harapdálni, ahol csak ért.  Mike sem bírt magával. Kihúzta magát melleim közül, s másik nyílásba hatolt, tövig.

Cody nyelvét ficánkoltatva a számban, vette fel az ugráló ritmust. Később felegyenesedett, és egyetlen szabad nyílásomba gyömöszölte farkát. Hajamba belekapott, amit erősen ráncigált. Belülről nyögtem, ami szinte fájt, de hangot nem tudtam kiadni. Cody oly annyira beleélte magát a helyzetbe, hogy egyre mélyebbre jutott a torkomban. Már szinte öklendeztem, de nem nagyon zavarta, majd egy orbitálisat a torkomba spriccelt. Hirtelen elkaptam a fejem, és a szám elé raktam a kezem, mint aki köhögni akar. De nem köhögés volt az, hanem temérdek mennyiségű ondó, ami gyomromba lejutva azonnal visszajött. Ujjaim között kilövellve erőszakolt magának utat egy kis gyomorsavval egyetemben. Magamat szégyellve támasztottam magam négykézláb. A fiúkat nem érdekelte, mi történt velem, folytatták a munkát. Folyamatosan váltogatták a pozíciójukat. Felváltva markolásztak, döftek, nyaltak, ujjaztak, csókolgattak. Teljesen leszívták az energiámat, csak feküdni tudtam. Tisztába voltak vele, hogy ők fizetnek, így nem is számítottak arra, hogy esetleg ellenkezhetek, főleg miután a tudtukra adtam, hogy bármit csinálhatnak velem. Kihasználták az alkalmat, teljes mértékben. Kisebb félkört kialakítva rátérdeltek az ágyra. Mike jobb oldalon, Cody a balon, Steve pedig középen. Steve farkát benyomtam a számba, a másik kettőjét pedig kezeimmel markolásztam, míg el nem élveztek mind a hárman, rá az arcomra. Ennyi nem volt elég nekik, még éheztek a testem nedveire.

Kifáradva ledőltünk az ágyra és nagyokat szuszogtunk egymásra. Cody felkelt és az egyik íróasztalhoz totyogott lógó pöccsel. Egy dobozból kivett némi pénzt és a kezembe nyomta.

„Csak ennyit tudunk adni.” – mondta bánatosan, mint aki szégyelli magát.

Megsajnálva visszaadtam a kezébe a pénzt és megdicsértem őket, hogy nagyon jól teljesítettek.

„Költsétek valami hasznosra.” – nyögtem oda.

Csak mosolyogva állt, amit egy vállsimogatás követett.

„Köszi.”

„Ugyan.” – legyintettem.

Felhúztam a ruhámat, a fehér neműmet csak úgy összegyűrtem a kezemben.

„Sziasztok fiúk, elhúztam!”

Visszhangozva visszaköszöntek. Steve és Mike ugyan úgy feküdt az ágyon, ahogy ott hagytam őket. Rám se néztek, csak integetni tudtak.

Cody tisztelettudóan felhúzta az ablakot, és kisegített rajta, majd bezárta mögöttem. Mire talajt érintett a lábam, már sötétség uralkodott a szobában, és a pokrócok is eltűntek, ahová felszerelték őket. Sunnyogva lépkedtem a nedves talajon, mikor egy árnyékot pillantottam meg magam előtt.

„Segíthetek?” – kérdezte tőlem meglepődötten.

Csak hezitáltam, nem tudtam mit válaszoljak. Negyven év körüli magas férfi volt, barna színű, kord egyenruhában. Haja ketté volt választva, borostája pedig hosszan ágaskodott orcáján.

„Mr. Franethic a nevem, itt tanítok történelmet. Mit keres itt ilyen későn?”

Címkék: blog történet szex elit fiatal napló durva kollégium gruppen jane fiúk dínó utcalány csildicsildi csildi szexulitás vulgáris trágár szavak tömeg szex durva szex

Szólj hozzá!

7. Jane - A tökéletes bombanő, egy apró hibával

csildicsildi 2010.03.02. 21:14

Ezt a zenét ajánlom ehhez a cikkhez:

 


 

Este felhívott Dínó a segítségemet kérve egy fontos ügyben.

„Megtennél nekem egy szívességet, drágám?”

„Fogadjunk, megint valami szarba keveredtél.”

„Nem, nem. Teljesen másról van szó, mint amire gondolsz.”

„Egy újabb munka?”

„Nem.”

„Akkor bökd már ki végre.”

„Az egyik lányom nagymamájához, kéne menni, úgy mint az unokája.

„Mi van?”vágtam közbe.

„Nem rég halt meg a csajszi, de nem tudja. Elég beteg szegény és nem akarom ilyennel még jobban felbaszni az agyát. Félek, hogy belehalna. Mindig én vittem látogatóba, a nagyi nem  tudja, hogy utcalány volt az unokája.”

„Most ez komoly? Azt sem tudom kiről beszélsz. Meg valószínű, hogy az öreglánynak fel fog tűnni, hogy nem én voltam az, aki eddig odajárt. Mi a faszomat mondjak majd neki? Útközben rákaptam az arcplasztikára?” – kérdeztem felháborodottan.

„Dehogy is.” – mondta hangosan felröhögve a telefon túloldalán – Nem fog felismerni a nagyi, elég zizi. Nem emlékszik, hogy nézett ki.”

„De most… nem értem, miért pont nekem kell ezt csinálnom?!”

„Hirtelen nem tudtam mást megkérni, meg a te hangod nagyjából hasonlít Suziéra.”

„Ki a faszom az a Suzie?”

„A csaj, aki meghalt.”

„Ja. Hm… hát elég nagy seggfej vagy, hogy ilyenekbe belerángatsz, de egye fene. Remélem tisztába vagy vele, hogy kibaszottúl be fogom rajtad hajtani.”

„Természetesen. Megígérem, meghálálom.” – mondta nevetve.

„Remélem is. Hányra kell menni és hova?”

„Délután fél három körül megyek érted. Majd elviszlek.”

„Oké. Tuti nem lesz ebből semmi bajom?”

„Nem.”

„Jól van. Akkor holnap.”

„Csókollak”

„Csákó.”

Hullafáradtnak érezte magam. Sok mindennel tele volt a fejem, és minden olyan zavaros volt. A meló, az életem és most még ez a szar nagyis dolog bónuszként csapott fejbe. Dínóval sem beszéltünk a vad éjszaka után, semmi konkrétat. Nem tudom, mi van és mi lesz kettőnkkel. Nem akarok a futtatóm ribanca lenni, nem is szeretem, csak mint barátot. Vagy mégis? A fasz tudja. Kurva nehéz gondolkodni ilyen komoly dolgokról. Nem vagyok hozzászokva. A Bourbon üveg után nyúlva elfeküdtem a kanapén, rápippantottam egy cigarettára és tovább méláztam. Nem jutottam előrébb. Pár pohár után még fáradtabbnak éreztem magam. Hajnal háromnegyed hat körül lehetett. Feltápászkodtam a fekete bőrcsodáról és szó szerint fejest ugrottam a puha dunna közé.

 Hangosan dörömböltek az ajtón. Gondolom Dínó volt az. Homályos tekintettel, egy szál alsóneműben és szakadt pólóban kinyitottam neki az ajtót.

„Jól van, jól van. Fent vagyok már.” – kiabáltam durcisan.

„Azt a kurva!" – nyelt egy nagyot - "De rohadt szexi vagy.” – majd nagyra nyitott szemekkel végigmért.

Egyik szememet lecsukva hunyorítottam, mint akinek belesüt a szemébe a nap és ránéztem.

„Kuss legyen és főzz inkább egy kávét amíg felöltözöm.”

Mielőtt a folyosó közepén elváltunk volna, megfogta a kezeim és adott egy puszit az arcomra.

„Olyan gyönyörű vagy és olyan szívesen letepernélek most.” – súgta a fülembe.

Én csak röhögve álltam előtte és szorítottam a mancsait. Belenéztem a szemeibe, és láttam, hogy tényleg komolyan gondolja azt, amit mond. Minimális könny csordult ki a szemeimből.

„A picsába!” – kiáltottam fel.

„Te sírsz? Mi a baj?” – kérdezte aggódva egy arcsimítással megfűszerezve az egész kompozíciót.

„Semmi, semmi. – ragadtam meg a kezét. – „Na? Hol az a rohadt kávé?” – érdeklődtem zavartan mosolyogva.

„Azonnal hozom.” – felelte és megcsókolta a kézfejem.

Elengedett és elindult a konyhába. Én útban a szobában nem értettem, mi volt ez az egész. Mióta lettem ilyen kibaszott érzelgős, hogy még sírásra is vetemedek? Kibasztam a szekrényajtót és felöltöztem. Átmentem a konyhába, hogy magamba öntsem a mai nap indító folyadékát. Dínó ült az asztalnál, s rám várt. Nekitámaszkodtam a konyhapultnak és ittam az általa elkészített kávét, ami kivételesen kurva jóra sikerült.

„Ez így nem lesz jó.” – jelentette ki egyszerűen.

„Mi?”

„A ruha.”

Magamra néztem és nem értettem mire mondja. Egy kopott farmer és egy egyszerű póló volt rajtam.

„Mert, mi bajod van vele? Tán húzzak combfixet és lakkcsizmát?”

Felnevetett.

„Dehogy is. Suzie 18 éves diáklány volt. Úgy kell csinálnunk, mintha most hoztalak volna el a suliból. Ide iskolai egyenruha kell.”

„Sok féle ruhám van, de iskolai nincs köztük.” – mondtam kortyolva a fekete löttyöt.

„Nem baj, megoldjuk.”

Elővette a telefonját és nyomkodott rajta párat. Pár perc elteltével megszólalt a kapucsengő. Odament és beleszólt.

„Igen?”

„Itt vagyok.” – szólalt meg egy számomra ismeretlen férfihang.

„Rendben, engedlek. Harmadik emelet, tizennyolcas ajtó.” – majd letette.

Kinyitotta az ajtót és átvette az árut, aztán elköszönt. Maga előtt tartva a befóliázott cuccot tartott felém. Megállt és kiadta a parancsot.

„Ezt vedd fel.”

Letettem a csészét, megfogtam a vállfát és elvettem tőle. Elindultam újra a szoba felé, de nem bírtam ki, hogy ne dörgölőzzek oda hozzá. Fejét oldalra billentve élvezte a pillanatot.

„Mindjárt jövök akkor, csak felveszem ezt az…izét.”

„Jó.” – mondta lelkesen.

Kibontva a zacskóhalmazt, megláttam egy pár magas szárú fehér zoknit, egy fehér inget, piros nyakkendőt és piros színű, skótkockás rakott szoknyát. Magamra öltöttem az egyenruhát, összekötöttem lófarokba a hajam, és visszamentem a konyhába. Megálltam az ajtóban és pózba vágtam magam.

„Így megfelel?” – kérdeztem.

„Nem tudom, miért kínzol.” – adta válaszként, szájából kicsordult nyállal.

„Te adtad rám ezt a szart.”

„Tudom.” – majd sóhajtott egy orbitálisat.

Ránézett a Rolexére és felpattant.

„Induljunk, mert elkésünk.”

„Elkésünk? A nagymuternek nem rémlik a kiscsaj arca, de az órát vágja? Hagyjál már!”

Megfogta a kezem és kihúzott a kocsiig. Ott bevágott és már mentünk is.

Leparkolt egy régebbi stílusú, szép előkerttel rendelkező házikó előtt. Odaléptünk a bejárathoz, majd Dínó benyitott. Dohos szag csapta meg az orromat. A kemény hajópadlón visszhangozva kopogott újonnan kapott fekete cipellőm. Beljebb léptünk, ahol egy kandalló járta fényes táncát, amire az alatta pattogó faforgácsok adták a ritmust. A ház telis, tele volt szép virágokkal, s hatalmas ablakain beszivárgott a fény, amit a termetesre nőtt növények előszeretettel szívtak magukba.  Egy kissé megviselt szófa terpeszkedett a helység jobb oldalán, ahol magzatpózban kuporgott anyóka ült, tetőtől talpig betakarva. Dínó közelebb ment hozzá, s kedvesen odaköszönt.

„Szia Abbie, hoztam Suzie-t, az unokádat.” – majd megsimogatta a vállát.

A kistermetű nénike lassan Dínó felé fordította sápadt arcát mélyen ülő szemeivel együtt, és érthetetlen képet vágott. Szemei körül erős karikák, arcán pedig sárgásbarnás foltok voltak felfedezhetőek egy-két helyen. Bőre erősen ráncos volt, látszott rajta, hogy eljárt felette az idő. Hangosakat köhögött folyton folyvást, bizonyítva, hogy valóban betegeskedik. Én csak álltam a boltív alatt, összekulcsolt kezekkel, s tétlenkedésemben a cipőm orrát vertem a burkolatba.

„Hol van? Mutasd meg, hol van az én kis unokám?” – nyöszörögte hangszálaival halkan.

„Ott ni, ott áll látod?” – felelte neki, ujját rám irányítva.

Abbie, mint egy lassított filmbeli jelenetben rám pillantott, azután elmosolyodottan karjait nyújtotta irányomba.

Örömteli arca kissé hasonlított egy Sharpey kutyus pofijára, akinek épp csak a nyelve nem lógott kint. Odalépve hozzá, megfogtam két csontos kézfejét, s mellé huppantam a szófára. Dínó, a dohányzó asztalon ülve nézett minket. A néni arca felragyogott. Szegény nem is tudta, hogy valójában nem az unokája kezét fogja, hanem egy mocskos ribancét, aki perverz férfiak társaságában tölti napjait, agyonra keféltetve magát, bőséges fizetségért. Kicsit rosszul éreztem magam emiatt. Sokat nem beszélt, inkább csak kezemet szorongatva nézelődött. Hamis sztorikkal ámítottam az iskoláról, meg a fiúkról, amit ő élvezettel hallgatott. Dínó közben limonádét hozott nekünk, citromkarikákkal, amit mi nagy odaadással fogyasztottunk. Ennek is meg volt a hatása.

„Merre van a mosdó?” – támadtam rá Dínóra halkan, nehogy Abbie meghallja.

„Fent az emeleten, jobbra a második ajtó.” – súgta vissza.

Elengedtem Abbie kezét és felálltam.

„Máris mész, drágaságom?” – kérdezte riadtan.

„Dehogy, nagyi! Csak kiszaladok a mellékhelyiségbe, azonnal jövök vissza és még nagyon sokat beszélgetünk.”

„Rendben csillagom, menj csak.” – mondta nyugodt arcát az ablak felé fordítva.

Felmentem az emeletre, egyenesen a mosdóba. Igen igényes és tiszta volt.

„Ah, de jó.” – csurgattam élvezettel.

Immáron megkönnyebbülve a mosdókagyló felé mentem. Megnyitottam a csapot, s kézmosás közben a tükörben bámultam magam.

„Nem is olyan rossz ez a cucc. Olyan tisztának értem magam.” – jegyeztem meg, mikor valaki benyitott.

„Oh, elnézést. Nem tudtam, hogy van bent valaki.”

Egy szőke hajú, barna szemű leányzó volt az elmélkedésem megzavarója, aki fehér rövid köpenyt viselt, magas talpú, nyitott cipővel.

„Semmi gond, már végeztem. Gyere be nyugodtan.” – nyugtattam meg mosollyal az arcomon.

Félve belépett ő is a fürdőbe, és pakolászni kezdett. Az alacsonyan lévő polcokba tette be a frissen mosott törölközőket, amik össze voltak tekergetve, mint a csiga háza. Ahogyan lehajolt, rövid köpenye felcsúszott, ami alól kikandikált a csipkés tetejű nejlonharisnya. Próbáltam a tekintetemet a tükrön tartani, de olyan ellenállhatatlannak találtam a hosszú, vékony combjait és gyönyörűen fénylő bőrét, hogy nem bírtam magam kordában tartani. Ahogyan a mosdónak támaszkodva lestem, a fejemben egy csodálatos gitárszóló is lejátszódott, aláfestő zeneként. Olykor-olykor lassítva láttam magam előtt, pont mint a filmekben. Csökkentettem kettőnk között a távolságot, majd tenyereimet kifeszítve, finoman megsimogattam a popóját. Nem egyenesedett ki, jelezve, hogy nem ellenkezik. Végighúztam ujjaimat a gerincoszlopán, miközben a szám szélét sebesre harapdáltam. Teljesen belemerültem magába a gondolatba, hogy milyen jó lenne, ha ő is ugyan azt az izgalmat érezné, mint én. Abbie ugyan lent várt, és tudtam, hogy szeretne még velem beszélni, de nem nagyon érdekelt ezek után a pillanatok után, akármennyire is sajnáltam. Megragadva kétoldalt, szorosan magamhoz húztam, s éreztem, ahogyan a puha, kerek fenekét hozzám nyomja. Felegyenesedett, s felém fordult. Belenézett a szemembe, s megkérdezte kacér mosollyal.

„Te vagy Jane?”

„Igen.” – feleltem meglepődve.

„Én Linda vagyok. Abbie ápolónője” – mutatkozott be, végig az ajkaimat szugerálva.

Meleg tenyereivel bekebelezte két könyökömet, s maga felé húzta. Én ráfogtam finoman a melleire, majd gyengéden simogatni kezdtem. Ízes ajkaival megpuszilt először a számon, majd a nyakamon. Rövid skót szoknyám alá benyúlva, a bugyim két szélét összehúzva, beerőszakolta az éleket a fenekembe, amit szorosan huzigált. Úgy nekitámasztott a polcnak, hogy a korábban felpakolt törölközők sorba potyogtak a hideg kőpadlóra. Viszonozni akartam a kedvességét, s a köpenye alá csúsztatni a kezeim, de nem engedte.

„Van egy sokkal jobb ötletem.” – mondta kiéhezve, majd kacsintott egyet.

Szorosan hozzám bújva kikötötte a nyakkendőm, majd leemelve a nyakamról, a szememre csomózta. Mosolyogva helyeseltem a dolgot, s vártam a további izgalmakat. Végigsimította a testemet kezével, majd körkörösen forgatta a két mellem körül. Lassan elkezdte kigombolni az ingemet, de csak az első háromig jutott el, mert úgy falta be emlőimet, mint egy éhes farkaskölyök. Hangosan cuppogott, miközben szorosan nekem volt dőlve. Kezeimmel a fenekét cirógattam, s dugtam be később hátsó nyílásába.  Kipatentozta ő is a köpenyét, épp annyira, hogy kiférjen rajta a melle, azután hozzám dörgölőzve izgatta a bimbóimat a sajátjaival. Szép nagy tüdőkkel rendelkezett. Ajkaim buzgó harapdálása után, szemérmetlenül végignyalt a két lábam közéig. Belső combjaimat eltávolítva egymástól, letolta a bugyimat, s elém térdelt. Gyönyörűre plasztikázott nyelvtartójával izzadtra nyaldosta vaginámat, miközben az ujját dugdosta belém alulról. Később újra felállt, s hallottam, ahogyan egyenként szétfeszíti a ruháján lévő kapcsokat. Egyik lábamat megemelte, kezeimet szorosan összekulcsolta fejem felett, s hasát odanyomva belém dugott valamit, ami olyan volt, mint egy igazi pénisz, de mégis másmilyen volt, mint máskor. Azt gondoltam, biztos valami felcsatolható új cuccot tekert maga köré, s ezzel a tudattal, élveztem tovább az aktust. Testünk eggyé olvadt össze, mint egy párzó delfinpáré.  Nagyon élveztem az egész helyzetet. Gyönyörű lány, egy igazi bombázó, s annak ellenére, hogy nem vagyok leszbikus, nagyon beleéltem magamat a dologba. Rövid szurkálódás és döfködés után éreztem, ahogyan belém spriccel valami. Linda mind ez idő alatt nagyokat nyögött, mint akit erőszakosan kinyaltak. Lekaptam villámgyorsan a szemeimről a kendőt, mert látni akartam az arcára ült élvezetet. Fejét hátrabillentve, csípőmet markolászta. Lenéztem, s láttam, hogy a vaginája teljesen hozzáér az enyémhez. Lábammal szorosan fogtam, nehogy hanyatt dőljön. Eltolta tőlem a csípőjét, s észrevettem, hogy amit belém dugott, azt nem lehet lecsatolni. Fürkésző szemekkel néztem, s nem hittem el, hogy ez a bombanő itt áll előttem egy szál faszba. Nem bírtam levenni róla kérkedő tekintetemet. Csak állt előttem mosolyogva, majd beletúrt finoman a hajamba, és a fülembe súgta.

„Magyon jó volt. Remélem, te is élvezted.”

Mielőtt válaszolhattam volna neki, felvette a köpenyét és elment. Én ott maradtam kócos hajjal, szétrakott lábakkal, alattam törölköző gurigahalmazzal a polc előtt. A tükör előtt megigazítottam a ruhámat és a hajamat, majd észrevettem, hogy tátva van a szám. Hirtelen összecsuktam, és úgy láttam a saját tükörképemet, mintha nem is én lennék. Lementem a földszintre, ahol a lépcsőkorlát végét Dínó szorongatta.

„Mi a francot csináltál ennyi ideig?” – kérdezte mérgesen.

„A mosdóban voltam, nyugi már. Mi bajod van már megint?”

Fejét lehajtotta, s a cipője orrát bámulva rázta a fejét. Nagy levegőt vett, és újra rám nézett.

„Abbie elment.” – közölt velem,  mint egy kisfiú, aki azonnal sírvafakad.

„Hova?”

„Reméljük a mennyországba.”

Szégyen ült az arcomra. Egy féregnek tartottam magam, amiért nem voltam Abbie mellett, mint az unokája. Ahelyett, hogy örömet szereztem volna egy kedves, öreg anyókának, én ugyan abban a házban, egy kiéhezett hermafroditával keféltettem meg magam.

Csak tátott szájjal álltam Dínó előtt, s annyit tudtam kinyögni, megriadt arccal, hogy

„Baszdmeg!”

 by csildicsildi

Címkék: blog történet szex halál lány fiatal napló leszbikus durva nagymama jane dínó unoka utcalány abbie csildicsildi csildi szexulitás vulgáris trágár szavak durva szex

Szólj hozzá!

6. Jane - Medve, a katonatiszt

csildicsildi 2010.03.01. 21:47

 „Egy fekete limuzin várt az ajtó előtt. A sofőr kinyitotta az ajtót és megkért, hogy szálljak be. Felpillantottam az lakás ablakára, s láttam, hogy három kopasz fickó követ a tekintetével. Nagyon nem mertem ellenkezni, rágondolva, hogy mire képesek. Beszálltam a kocsiba és elhajtottunk.

 Jane – Egy Maffia dominája


Ezt a zenét ajánlom ehhez a cikkhez:



                Kinyitom a szemem, és csak nagy pusztaságot látok magam előtt. Érzem, ahogy alattam a föld szinte égeti a testem. Körülnézve látom, hogy a kabátom eltűnt, a latex kezeslábast pedig egy fekete, rövid koktélruha váltotta fel. Feltápászkodom az avarról és kilépek a betonos útra. Tiszta kosz vagyok. Hajam ezerfelé ágazódik szét, amibe néhány száraz fűszál is beleragadt. Nem értem, hogy hol vagyok, és mit keresek itt. Előkotrom a telefonom a táskámból és hívom Dínót. Nem veszi fel.

„Baszd meg! Baszd meg! Baszd meg!” – ordibálom.

Próbálom feleleveníteni a dolgokat, de csak annyi rémlik, hogy beülök a limuzinba, ami el is indult.

Megnyugodva baktatok az úton magas sarkúban, ami hangos kopogást ver vissza az aszfaltról. Sehol egy autó, busz, helikopter vagy tengeralattjáró.

„Hol a picsában vagyok?” – motyogom magamban érthetetlenül.

Már vagy 1,5 órája gyalogoltam, teljes kihaltsággal körülvéve, mikor egy fénynyaláb csapta meg a szemem. Gyorsabbra vettem a tempót és szinte már szaladva haladtam felé. Odaérve egy vadászház volt, aminek az ablakán szűrődött ki a fény. Benéztem és egy izmos, félmeztelen férfin akadt meg a tekintetem, aki háttal állva nekem, a tükörbe borotválkozott. Szemeimmel alaposan végigmértem, miközben a szám szélét nyaldostam. Teste majdnem, hogy tökéletesen ki volt dolgozva. Katonanadrágot és bakancsot viselt. Feneke jól kiformálódott az alsóban. Odaléptem az ajtóhoz, de mielőtt bekopogtam volna illedelmesen, belenyúltam a ruhámba és megigazítottam a melleim. Hajam kissé zilált volt, de nem nyúltam hozzá, annyira nem érdekelt.

„Kopp kopp”

Kis idő elteltével nyikorgó hanggal megnyílt az ajtó. Egy igen jóképű, magas, barna szemű és sötét hajú fiatalember állt a túloldalon.

„Segíthetek?” – kérdezte mély, szexis hangjával.

„Ő, igen. Megengedné, hogy telefonáljak?” – kérdeztem tőle mosolyogva.

„Persze, jöjjön csak beljebb.”

Beléptem a pirinyó szobába és ráugrottam a telefonra. Nem mintha a sajátomról nem tudtam volna telefonálni, de jól esett, hogy nem vagyok egyedül. A jóképű idegen visszaállt a tükör elé és szorgalmasan folytatta a munkát, amit miattam szakított félbe. Újra hívtam Dínót, de nem vette fel, amit annyira nem is bántam. Letettem a kagylót és csak álltam. A tükörből látta, hogy figyelem. Hátrafordult és megkérdezte.

„Minden rendben?”

„Oh, igen. De még milyen rendben.” – válaszoltam kiéhezett hangon.

„Akkor jó.” – felelte fapofával, majd visszafordult és befejezte a borotválkozást.

A helyiségben csak egy régies faasztal volt egy székkel, egy nagyobb fotel, heverőszerű ágy és egy kisebb méretű tv. Leültem az ágy szélére és vártam rá. Letörölte a felesleges habot az arcáról, aztán odahúzta hozzám a széket, majd leült.

„Sikerült telefonálni?”

„Nem, sajnos.” – feleltem, mint aki annyira bánja.

„Miért nem hív egy taxit? Vagy hívjak én önnek?”

Kacéran lassan ráemeltem a szemeim, jelezve, hogy nem szeretnék távozni. Felálltam, és közelebb léptem hozzá. Ülve kicsit feljebb ért a feje a melleimnél. Ő folyamatosan követett a tekintetével, miközben szét volt terpeszkedve a széken. Kedvesen átkaroltam az állkapcsát, s megsimítottam. Láttam, hogy becsukja a szemeit. Az arcát teljesen a hasam felé fordította és odadugta. Jobb kezével szorosan megfogta a csípőmet. Másik kezemmel megragadtam a feje hátsó részét és előrébb léptem úgy, hogy az egyik lába az enyéim között kötött ki. Ráültem a térdére és a lába közét simogattam.

„Hm..jó nagy.” – jelentettem ki.

Lassú mozdulattal, két combomat megragadva, benyúlt a semmit takaró ruha alá, és a fenekembe markolt.

„Hm..jó kerek.” – tette közzé.

Erőszakosan markolászva átemelte a másik lábamat is, arra kényszerítve, hogy üljek az ölébe. Mielőtt rápihenhettem volna, ő emelkedett fel, arcát melleim között átfuttatva, majd megemelve az ágyra dobott. Teljesen fel volt izgulva. Hatalmas mellizmaival rám feküdt. Bal keze még mindig a szoknyám alatt volt, míg a jobbal a melleimet simogatta. Kikebelezte a cickóimat, amit óriásra tátott szájaival bekapott, azután a hatalmas lapátnyelvével kalimpált, mint egy aranyhal, aki a partra vetődött. Ujjaimat beletúrtam a hajába, s szorosan ráfogtam. Az orra mélyen belefúródott a keblembe. Nagy erővel szívta a bimbóim, mint egy kompresszor. Mindeközben a két lábam között ingadozott a csípőjével, amit szorosan hozzám passzírozott. Kis idő elteltével a melleimre, tenyerével rámarkolva feljebb húzta magát, majd rezzenéstelen arccal lesmacizott. Éreztem, ahogyan a meleg lehelete megtölti belülről a testemet. Teljesen átázott bugyival szétnyitottam a lábaim, és hozzádörgöltem a vaginám. Testemet végigcsókolgatva haladt lefelé, míg fel nem húzta a ruhám, és be nem dugta a helyes képét virgácsaim közé. Erős karjaival kettétépte a francia fehérneműmet. Fentről hosszasan bebújtatta két tenyerét a popsim alá, amit meleg, cuppanós, sóhajokkal teli édes nyálban úszó csókok követtek a puncimon. Hangos szuszogásokkal, egyik ujját belém nyomta, ami már első kihúzáskor tocsogott a lében. Nyelvét bedugta a nyílásomba, amit hosszú, lassított mozdulatokkal nyalni kezdett. Hajamat tépve, fejemet belenyomva az ágyba, hangosakat nyögdöstem.  Nagy beleéléssel nem akarta abbahagyni az izgatást, pedig érezte és látta is rajtam, hogy alig várom, hogy belém dugja, amije van. Csak húzta az időt, és izgatott végtelen ideig orálisan. Egy idő után megfogta a csípőm és erőszakosan átfordított hasra.

„Ez az. Most döfj le!” – jegyeztem meg neki suttogva.

Nem bírom, ha utasítanak! Majd én csinálom, amit kell. Te csak hallgass! Nem véletlen Medve a becenevem.” – válaszolta hátsómban nyakig matava, halvány mosollyal a pofáján.

Belemarkoltam a lepedőbe és nem tudtam, hogy mit akar. Pucsítva feküdtem, míg ő, hátulról szétnyitva a farpofáim, csücsörített ajkakkal folytatta azt, amit elkezdett az ez előtti pózban. Közeledve az orgazmushoz, teljesen elveszett tekintettel hátranyúlva, fejét egyre erősebben nyomtam be magamba, míg el nem kezdtem spriccelni. Mind az arcán kötött ki. Fel akartam ülni, de nem engedte, s visszalökött az ágyra. Újra a hátamra fordított, a két kezemet pedig a fejem felett összekulcsolva szorosan összefogta. Nadrágját kigombolta és elővette hatalmas dákóját. Erektől feszülő, vastag fallosza, úgy csillant meg a lelkemben, mint egy gigantikus főnyeremény. Újra a számhoz közeledett, de immár nem arra vágyott, hogy csókolgasson. Keményen bedugta ajkaim közé a farkát, miközben teljes erejével a kezeimre támaszkodott. Felső nyílásommal tövig benyeltem. Heréitől egészen a farka végéig játszadoztam a nyelvemmel. Hosszas szopogatás után, izgatottan oldalamra fordított és belém helyezte orbitális szerszámát. Megragadta hátulról az oldalamat, kényszerítve arra, hogy erősen vágjam magam hozzá. Előre-hátra mozogva, kecsesen és mocskosan csattogtunk, tetőtől talpig felizgulva és izzadtan. Alulra beszorult kezével ráfogott az egyik mellemre, miközben a vállamat harapdálta. Kezét lejjebb irányítva, tekintélyparancsolóan tartotta a nőiességemet. Erőszakosan felé fordultam. Bekebelezve alsó végtagjaimmal ráfordultam, s rajta ülve brutális ingázásba kezdtem. Mellkasán támaszkodtam, miközben ő élvezettel teli képpel, alulról emelgetve könnyítette izmaim feladatát. A kis vadászház lécei között úgy suhantak ki testünk fuvallatai, mint egy tornádó, ami mindent képes elpusztít. Felült, s szorosan átkarolta a derekamat. Én az egyik kezemmel a vállára nyúltam, míg a másikkal izmos felső testét tapiztam. Vicsorított fogsorával jelezte a vég közeledtét. Éreztem löktető péniszét, amint hatalmas harci gránátként durran szét bennem. Kócos hajzuhatagomat hátracsapva, kinyomtam üvöltéstől erező nyakam, amihez ő azonnal kimerülten odabújt. Összeragadva ültünk még egymáson egy darabig, s himbálóztunk, mint két kisgyermek a játszótéri hintában.

 

by csildicsildi

Címkék: blog történet szex lány napló durva katona jane utcalány vadászház csildicsildi csildi szexulitás vulgáris trágár szavak durva szex

Szólj hozzá!